Ha még nem tudtad átvenni a klubtagsághoz járó könyvedet, akkor mától kezdődően egészen december 19-ig a SPARK LE MONDE STORE Pozsonyi úti üzletében tudod ezt megtenni. A dedikált könyvet nyitvatartási időben, az email-címed megadásával veheted át. A logisztika miatt sajnos most nincs lehetőség névre szóló dedikálásra, de minden egyes példányt kézzel dedikáltam, szeretettel. Remélem, megérted — és nagyon köszönöm, hogy klubtag vagy!

Cím:
SPARK LE MONDE STORE
Magyarország, Budapest, 1137 Pozsonyi út 44.

Nyitvatartás:
Hétfőtől szombatig: 10:00–19:00
Vasárnap: 10:00-18:00

Fontos: mindenképp a Pozsonyi úti üzletbe menj, ne a MOM Parkba, mert a dedikált példányok ott várnak rád.

Köszönöm,
Dávid

Read more

Bevallom, először féltem ettől a workshop-műfajtól, de végül azt kell mondjam, ez az egyik legélvezetesebb része a munkámnak.
Igaz, marha sok előkészülettel, cipekedéssel és rengeteg figyelemmel jár, de az, hogy nem csak online, hanem élőben is találkozhatok veletek, megismerhetlek benneteket és együtt főzhetünk, sokkal-sokkal többet ad.

Minden alkalommal klassz csapat gyűlik össze, és szuper ügyesek vagytok — komolyan!
És ezzel együtt a saját vállamat is meg szoktam veregetni, mert büszke vagyok magamra is, hogy ilyen klassz emberek követnek.
Úgyhogy remélem, sok-sok közös délutánt és estét töltünk még el együtt!

A jövő évi szakkörnaptárat lent találod: három tematikában, hat dátummal. Ajándékkártya vásárlására is van most lehetőségetek, amit bármely workshopra fel lehet használni a jövő év végéig bezáróan.
Az viszont fontos, hogy minden workshop kiscsoportos foglalkozás, hogy tudjunk egymásra figyelni — ezért a jelentkezők létszáma limitált.

— Dávid

Workshop Voucher

Ha workshopot ajándékoznál, de nem vagy benne biztos, melyik tematika áll legközelebb a megajándékozni kívánt szeretted szívéhez, akkor ez a tökéletes meglepetés karácsonyra! Egy letölthető és nyomtatható vouchert küldünk neked, így ajándékként át is adhatod.

A voucher felhasználható bármelyik workshopra a szabad helyek függvényében, és egészen 2026. december 31-ig beváltható.

Workshop Voucher ára: 32.500 Ft

Jelentkezés és vásárlás: Az info@karaidavid.hu e-mail címen, ahol válaszlevélben értesítünk a vásárlás részleteiről, majd sikeres fizetés esetén elküldünk neked egy nyomtatható vouchert, amelyet ajándékként átadhatsz.

Beváltás: az info@karaidavid.hu címen, 2026. december 31.-ig bármely workshopra a szabad helyek függvényében.

Ramen Revolution

2026. január 24., szombat 10:00 - TELTHÁZ!

2026. február 21., szombat 10:00- TELTHÁZ!

Itt az idő, hogy végre belevágj és megtanuld, hogyan főzz otthon is pöpec ráment! Bebizonyítom, egyszerűbb elkészíteni, mint azt elsőre hinnéd, hiszen csak jól bevált receptekre és pár ravasz trükkre lesz szükséged, hogy megnyisd a házi leveseződ! Gyere és sajátítsd el, hogyan varázsolhatsz egy tökéletes rámen levest, miközben élvezed a közös főzés örömét.

Amit a szakkör alatt megtanulunk:

• vegán és húsos alaplé

• shio-, shoyu- és miso taré (levesízesítő)

• göngyölt malaccszászár

• ramen tojás

• házi chiliolaj

• és sok más izgalmas feltét

Részvételi díj: 32.500 Ft

Időpont: 2026. január 24. vagy február 21., szombat 10-14h

Helyszín: Borganika (1072 Budapest, Akácfa u. 42-48., A Klauzál téri vásárcsarnok első emeletén, a SPAR felett.)

Jelentkezés: A választott tematika és időpont megjelölésével a info@karaidavid.hu e-mail címen, ahol válaszlevélben értesítünk a jelentkezés és a fizetés további részleteiről.

Fontos: A workshop kis létszámú, így a jelentkezés sorrendjében biztosítunk helyet a regisztrációra, amely a részvételi díj megfizetése után válik véglegessé.

Salad Vibes - Fresh & Fab

2026. január 17., szombat 10:00

2026. február 7., szombat 10:00 - TELTHÁZ!

Készen állsz, hogy új szintre emeld a salátáidat? Könnyed, friss és tele ízekkel – engedd, hogy a saláták új oldalukkal hódítsanak meg!

Elfelejtheted a zöld leveleket és az unalmas önteteket – ezen a workshopon megmutatom, milyen izgalmas és laktató saláták születhetnek szezonális alapanyagokból. Megtanulod, hogyan állítsd össze gyorsan és profi módon a fogásokat, miközben megismered a legjobb önteteket, toppingokat és tálalási trükköket. Az este során öt különleges salátát készítünk, amelyeket közösen el is fogyasztunk. Garantáltan úgy távozol, hogy a saláta lesz a kedvenc fogásod!

Amit a szakkör alatt megtanulunk és készítünk:

1. Marokkói csirkesaláta

2. Az igazi cézár saláta

3. Lencsesaláta fodroskelcsipsszel, házi lepénykenyérrel

4. Édes-savanyú ázsiai tésztasaláta

5. Spenótsaláta mogyorószószos öntettel

Részvételi díj: 32.500 Ft

Időpont: 2026. január 17. vagy február 7., szombat 10-14h

Helyszín: Borganika (1072 Budapest, Akácfa u. 42-48., A Klauzál téri vásárcsarnok első emeletén, a SPAR felett.)

Jelentkezés: A választott tematika és időpont megjelölésével a info@karaidavid.hu e-mail címen, ahol válaszlevélben értesítünk a jelentkezés és a fizetés további részleteiről.

Fontos: A workshop kis létszámú, így a jelentkezés sorrendjében biztosítunk helyet a regisztrációra, amely a részvételi díj megfizetése után válik véglegessé.

Bao Magic

2026. március 07., szombat 10:00 - 2 SZABAD HELY!

2026. március 21., szombat 10:00 - 4 SZABAD HELY!

Ígérem, ezen az estén belőled is bao mestert faragok! Csatlakozz hozzánk és tanuld meg, hogyan (na és persze mivel) töltsd és hajtogasd a tökéletes bao-t, miközben szuper hangulatban készíted el a saját gőzölt finomságaidat.

Amit a szakkör alatt megtanulunk:

• gőzölt baok alapreceptje

• baok formázása és elkészítése

• házi gyors savanyúságok

• szószos és toppingok összeállítása

• lassan sült, ragacsos oldalassal töltött bao

• chicken nugget bao

• töltött és hajtogatott bao

• tempurázott garnéla/enoki gomba bao

Részvételi díj: 32.500 Ft

Időpont: 2026. március 7. vagy március 21., szombat 10-14h

Helyszín: Borganika (1072 Budapest, Akácfa u. 42-48., A Klauzál téri vásárcsarnok első emeletén, a SPAR felett.)

Jelentkezés: A választott tematika és időpont megjelölésével a info@karaidavid.hu e-mail címen, ahol válaszlevélben értesítünk a jelentkezés és a fizetés további részleteiről.

Fontos: A workshop kis létszámú, így a jelentkezés sorrendjében biztosítunk helyet a regisztrációra, amely a részvételi díj megfizetése után válik véglegessé.

Mert megvan a működő technika, ami többé sosem hagy cserben, és ígérem, téged sem fog! Szóval nyugi, ha a karácsonyi asztalra madártejet képzeltél el, nem kell félned.

Kezdjük az egyszerűbb résszel: a vaníliakrémmel

Szeretném, ha a pudingporos változaton túllépnél. Tudom, nosztalgikus érzelmek kötnek hozzá, meg minden, de hidd el, semmi szükség nincs rá a madártejben. A pudingpor (szerintem) amúgy is csak túlárazott kukoricakeményítő, vaníliaaromával beparfümözve.

A jó angolkrém, avagy vaníliasodó a tojástól lesz sűrű, nem a pudingportól. Amitől még pluszban tudod – és érdemes is – gazdagítani, az az, hogy nem csak tejjel, hanem egy kevés tejszínnel is felöntöd. Így kapod meg azt a sűrű, selymes és abbahagyhatatlan mártást, ami körülöleli a tojáshabokat.

Az angolkrém készítése közben egy dologtól félhetsz csupán: attól, hogy összecsomósodik. Ezt egyrészt úgy kerülheted el, hogy a langyos tejes keverékkel öntöd fel a tojásokat, és úgy melegíted újra az egészet. Másrészt szorgosan és alaposan kavargatnod kell, lehetőleg egy szilikon spatulával, amivel az edény aljáig kell leérned, így biztosan át tudod keverni a letapadó részeket is.

Viszont ha ezeket betartod, még akkor is megvan az esély, hogy becsomósodik az egész. Miért? Mert túl sokáig főzöd.

Sokszor mondtam már, most is megerősítem: szerezz be egy hőmérőt. Én szinte minden nap használom a konyhában: a teavíz ellenőrzésétől a csirkemell megfelelő átsütésén át egészen a vaníliasodó csekkolásáig. Merthogy csupán 84 fokig kell melegítened a mártást, és nem tovább, különben túl sűrű és darabos lesz.

(Azt a hibát se kövesd el, hogy ha villany- vagy indukciós tűzhelyed van, elzárás után rajtahagyod az edényt. Mert a lap még meleg, és tovább főzi a krémet – szintén túlkészül.)

És még egy kötelező lépés: a kész krémet finom szűrőn át kell szűrni, hogy eltűnjön belőle minden apró pötty, és igazán sima, selymes mártást kapj.

A krém klasszikus ízesítése a jó minőségű, igazi vanília, de bátran kísérletezhetsz. Legutóbb például szárított fügelevelet áztattam a kész krémbe, majd leszűrtem – kókuszos, nugátos ízt adott, teljesen különleges. De tehetsz bele tonkababot, citrusféléket, vagy akár babérlevelet is.

A mumus: a tojáshab

Na, a sodón túlvagyunk, jöjjön az én igazi mumusom, a tojáshab. Volt, amikor sikerült, és volt, amikor totális kudarcba fulladt a habfőzésem, szóval meg kellett fejtenem, hol a hiba a rendszerben.

Mi történik a legtöbbször? Szépen felvered a habot, kanállal beleszaggatod a tejbe vagy a vízbe, meg is dagad, majd kiveszed… és összeesik. Ez általában két okból van: vagy túl rövid ideig, vagy túl sokáig főzted. Inkább a túlfőzés a gyakori, mert egy átlagos evőkanálnyi habgaluskának oldalanként 2-3 perc kell, sem több, sem kevesebb.

Ezt a főzős technikát azért sem szerettem annyira, mert sokáig tart, és ahogy fogy a tálból a hab, egyre bénább formájú galuskákat lehet kikanalazni.

Szóval marhára megörültem, amikor Nicola Lamb-nél felfedeztem a sütőben süthető technikát.
Igen, sütőben!

Mert tudom, hogy létezik mikrós módszer is, de nekem azzal sem volt szerencsém, és mikrónk sincs, úgyhogy hagyjuk is.

A sütős módszer előnyei

Azt szeretem benne, hogy:

• egyszerre nagyobb mennyiséget tudsz készíteni,

• mind szép formájú lesz,

• és bár picit megbarnul a teteje, szerintem ez ízben még hozzá is tesz.

A sütő aljába érdemes tenni egy tűzálló edényt forró vízzel – így vízfürdőt (bain-marie-t) hozol létre, amiben a tojáshab gyengéden sül és gőzölődik, nem szárad ki.

Hogyan formázd?

Maradhatsz a freestyle-nál, kanállal kupacokat formázva.
Én jobban szeretem egy magasabb falú pogácsaszaggatóval dolgozni:
először a széleit kenem ki, mintha egy kis krátert formáznék, aztán kitöltöm habbal.
Nem kell kiolajozni, szépen lejön a formáról.

A kész habtorony mehet sütőpapíros tepsire – mivel nem sül teljesen szárazra, egy kevés víz kifolyik majd belőle, ezt a papír felszívja.

A habok mérete rád van bízva: sütheted egy nagy “tortában”, készíthetsz kis, egyszemélyes adagokat, vagy sok aprót.
Bármilyen kiszúró vagy szilikonforma jöhet – karácsonykor akár fenyőfa alakút is.

A hab frissen a legfinomabb, de egy éjszakát simán kibír a hűtőben.
(És ha a sodó tetejére pakolod, úgy dobozolva még tovább eláll.)

A klasszikuson túl

Bár a nálunk ismert madártej két komponensű (angolkrém + tojáshab), az eredeti francia verzió gyakran tartalmaz karamellöntetet vagy pirított mandulát.

Én szeretem a „pucér” változatot, de téged nem tartalak vissza semmitől.
Tálalhatod friss gyümölccsel (füge, eper, meggy, málna), adhatsz hozzá ropogós elemet, granolát, meghintheted matchaporral vagy finomra darált liofilizált gyümölccsel, vagy díszítheted ehető virággal – ahogy én is tettem.

MADÁRTEJ

Hozzávalók:

Az angolkrémhez:

• 500 g tej

• 200 g tejszín

• 1 vaníliarúd kikapart magjai

• 80 g cukor

• 130 g tojássárgája (kb. 7 db L-es tojásból)

A tojáshabhoz:

• 190 g tojásfehérje (kb. 7 db L-es tojásból)

• 1 csipet só

• 75 g cukor

Elkészítés:

1. Először az angolkrémmel érdemes kezdened, hiszen ezt tálalásig teljesen ki kell hűtened, így akár egy nappal előbb is elkészítheted.

2. Egy közepes edényben a tejet, a tejszínt, a vaníliarúd kikapart magjait és a cukor felét addig melegítsd, amíg gőzölögni nem kezd.

3. Közben egy másik tálban a maradék cukrot a tojássárgájával együtt habosítsd ki, hogy jó levegős legyen, és kicsit kifehéredjen.

4. Ezután folyamatos keverés mellett kezdd el hozzákanalazni a langyos tejes keveréket, ezzel kiegyenlítve a hőt, és megelőzve a tojás kicsapódását.

5. Öntsd vissza az egészet az edénybe, és alacsony lángon, spatulával vagy fakanállal sűrűn kevergetve addig főzd, amíg olyan sűrű nem lesz, hogy a spatulán végighúzva az ujjad, a krém nem folyik össze (lásd a képet fent). A legjobb, ha hőmérővel méred, és 84 fokig melegíted.

6. Amint kész, húzd le a tűzhelyről, szűrd át egy finom lyukú szűrőn, majd hagyd először szobahőmérsékletűre hűlni, végül tedd a hűtőbe.

7. A tojáshabhoz a fehérjét tedd egy nagyobb keverőtálba, adj hozzá egy csipetnyi sót, majd kezdd el habbá verni. Amikor már szép levegős, három részletben, folyamatos keverés mellett dolgozd hozzá a cukrot. Addig verd, amíg borotvahab-állagú nem lesz.

8. A sütőt melegítsd elő 160 fokra, és tegyél egy hőálló edényt az aljára. Forralj vizet, öntsd az edénybe, és hagyd, hogy a sütő gőzös, meleg közeget kapjon.

9. Sütőpapírral bélelj ki egy nagy tepsit, majd egy magasabb falú pogácsaszaggatóval vagy szabad kézzel formázz a tojáshabból galuskákat.

10. A kisebb habokat (mint amilyeneket én is készítettem) 3–4 percig, az egészen nagyokat (ha egyben hagytad például az egész masszát) kb. 10 percig kell sütni. Akkor jó, ha kissé megdagadtak, a tetejük elkezd barnulni, és finoman megérintve már nem ragadnak. Ha elkészültek, vedd ki a sütőből, és hagyd langyosra hűlni.

11. A hideg krémből önts egy adagot a tányér aljára, majd ültesd rá a tojáshabot.
    Én porrá őrölt liofilizált málnával szórtam meg, és egy-egy ehető virággal (almafa virágával) díszítettem.

Drága Ízekre Szedve klubtagom,

Végre eljött ez a pillanat, amikor Te is kézbe veheted a könyvet, hiszen: holnap megjelenik az Ízekre szedve sorozat első kötete, a RÁMEN!

Ennek apropóján egy igazán izgalmas dologgal készülünk neked: nem kisebb fába vágtuk a fejszénket, mint hogy megnyitjuk az első (és mindössze csak négy napig működő) rámen pop-up levesezőmet, egy mini könyvesbolttal egybekötve.
Igen, tényleg. Egy levesezőt, a Hachival, a Fény utcai piacon.

És mivel Te Ízekre Szedve előfizető vagy, így jár neked egy ajándék, dedikált példány a RÁMEN könyvből, amit a rámenbár nyitvatartási idejében, bármikor átvehetsz. Ehhez nincs más dolgod, mint felkeresni minket a Fény utcai piacon és az előfizetéshez használt e-mail címedet bemondani. És persze remélem maradsz velünk egy levesre is!

Szóval jön az a négy nap, amikor egy kicsit felbolydul a Fény utcai piac: rámenillat, gőz, rotyogó alaplevek, dedikálás és egy kis Tokyo vibe.

Ez egyszerre lesz egy mini levesező és egy könyvesbolt, ahol mind…

Read more

Hosszú menet volt ez: sok gőz, jópár elrontott tészta, kevés alvás, rengeteg leves – de az utolsó pillanatban minden a helyére került, és hétfőn elindultak a nyomdagépek.
Úgyhogy két hét, és már a kezedben lehet! (Meg az enyémben is…)

Az elmúlt hónapokat azzal töltöttem, hogy még jobban beleássam magam a rámen valódi világába: alapleveket főztem hajnalig, tésztát gyúrtam, technológiákat teszteltem, hibákat javítottam. Minden receptet többször megfőztem, hogy a végeredmény ne csak működjön, hanem érthető is legyen.

Ebben a könyvben ott van a japán rámenbárok precizitása és a magyar konyha realitása, úgy, hogy te is meg tudd csinálni otthon. A célom az volt, hogy a profi tudást átültessem a hétköznapi konyhába, és bebizonyítsam: ez az egész nem varázslat, hanem logika, figyelem és élvezet.

Mert az egész Ízekre szedve klub erről szól: hogy a főzés nem kell, hogy unalmas rutin legyen. Lehet játék, öröm, felfedezés. És ha érted, mit miért csinálsz, az egész elkezd működni, és te is élvezni fogod. Hiszem, hogy a tudás nem misztikum, csak először ízekre kell szedni, aztán újra összerakni.

Ahogy a rámen is épül: kell egy jó alaplé, egy ízesítő tare, egy ruganyos tészta, egy klassz olaj a tetejére, és néhány feltét, ami megadja a karakterét. Ha ezeket külön-külön megérted, megtanulod, elkészíted, egyszer csak összeáll a saját tálad. A te rámened, a te világod.

Ez a könyv pontosan ebben segít: lépésről lépésre összerakni a saját verziód, abból, amid van, ott, ahol éppen vagy. Nem arról, hogy mindent tökéletesen kell csinálnod, hanem arról, hogy mindig a legjobbat hozd ki a pillanatból – és önmagadból.

Alig várom, hogy kipróbáld a recepteket, és azt mondd: „Basszus, Dávid, tényleg sikerült!”. Mert szeretném, hogy elhidd: ez neked is megy. És ha ez a könyv eléri, hogy egy kicsit más szemmel nézz a konyhádra, hogy újra megérezd, miért szeretsz főzni, akkor nekem már megérte.

Ha most előrendeled a könyvet, automatikusan kapsz mellé egyéves klubtagságot is. Hogyan? Az Ízekre szedve éves klubtagság ára pontosan annyi, mint amennyibe a könyv kerülne, csak most fordítva működik: ha most belépsz a klubba, az egyéves tagság mellé ajándékba kapod a dedikált könyvet is és mellé egy egész évet velem – receptekkel, ötletekkel, és heti inspirációval a konyhába. Mert ahogy korábban írtam, most, hogy megjelenik a Rámen az Ízekre szedve klub első kiadványa, ezzel új korszak indul, újjáéled a klub.

Hadd szóljon!

– Dávid

Ne feledd: a klubtagok exkluzív hozzáférést kapnak, vagyis először ti látjátok a dátumokat és hamarabb tudtok jelentkezni. Hamarosan mindenki számára megnyílik a regisztráció, és a workshopok általában nagyon gyorsan megtelnek, szóval érdemes időben cselekedni.

Két teljesen új témát is hozok: a Tokyo Brunch Club-ot, ami egy izgalmas brunch élmény japán hangulatban, és a Bejgli Masterclass-t, ahol segítek, hogy az idei karácsonyi asztalon a te bejglid legyen a sztár. Emellett persze visszatérnek a régi kedvencek is, ám legtöbbjük valószínűleg most utoljára, szóval ha szemeztél velük, érdemes most lecsapni rájuk.

Ráadásul új helyszínre költözünk: a belváros szívében, a Borganikában fogunk főzni, hogy még kényelmesebben elférjünk , és ahol szintúgy minden adott a jó hangulathoz.

Várlak szeretettel,
Dávid

1. Bao Magic - SOLT OUT

2025. szeptember 27., szombat 10:00

Ígérem, ezen az estén belőled is bao mestert faragok! Csatlakozz hozzánk és tanuld meg, hogyan (na és persze mivel) töltsd és hajtogasd a tökéletes bao-t, miközben szuper hangulatban készíted el a saját gőzölt finomságaidat.

Amit a szakkör alatt megtanulunk:

• gőzölt baok alapreceptje, formázása és elkészítése

• házi gyors savanyúságok

• szószok és toppingok összeállítása

• ropogós császárhússal töltött bao

• chicken nugget bao

• tempurázott garnéla vagy gomba bao

Részvételi díj: 28.500 Ft

Időpont:
2025. szeptember 27., szombat 10-13h

Helyszín: Borganika (1072 Budapest, Akácfa u. 42-48., A Klauzál téri vásárcsarnok első emeletén, a SPAR felett.)

Jelentkezés: A választott tematika és időpont megjelölésével a info@karaidavid.hu e-mail címen, ahol válaszlevélben értesítünk a jelentkezés és a fizetés további részleteiről.

Fontos: A workshop kis létszámú, így a jelentkezés sorrendjében biztosítunk helyet a regisztrációra, amely a részvételi díj megfizetése után válik véglegessé.

3. Tokyo Brunch Club

2025. október 18., szombat 10:00

vagy

2025. október 19., vasárnap 10:00

Pont ezt a hangulatot hozzuk el a Tokyo Brunch Club workshopba: könnyed, városi, modern ázsiai reggeli- és brunchfogások, amiket együtt készítünk el, aztán közösen falatozunk. Ízek, amik egyszerre otthonosak és teljesen új terepre visznek.

Amit a szakkör alatt elkészítünk:

• Ochazuke (japán rizs teaöntettel, lazaccal és nori algával)

• Japán tojáskrémes szendvics

• Okonomiyaki mini palacsinták pancake

• Matcha goffri

• Yuzu spricc

Részvételi díj: 28.500 Ft

Időpont: 2025. október 18., szombat 10-13h vagy 2025. október 19., vasárnap 10-13h

Helyszín: Borganika (1072 Budapest, Akácfa u. 42-48., A Klauzál téri vásárcsarnok első emeletén, a SPAR felett.)

Jelentkezés: A választott tematika és időpont megjelölésével a info@karaidavid.hu e-mail címen, ahol válaszlevélben értesítünk a jelentkezés és a fizetés további részleteiről.

Fontos: A workshop kis létszámú, így a jelentkezés sorrendjében biztosítunk helyet a regisztrációra, amely a részvételi díj megfizetése után válik véglegessé.

4. Ramen Revolution - SOLD OUT

2025. november 8., szombat 10:00

Itt az idő, hogy végre belevágj és megtanuld, hogyan főzz otthon is pöpec rament! Bebizonyítom, egyszerűbb elkészíteni, mint azt elsőre hinnéd, hiszen csak jól bevált receptekre és pár ravasz trükkre lesz szükséged, hogy megnyisd a házi leveseződ!

Amit a szakkör alatt megtanulunk:

• vegán és húsos alaplé

• shio-, shoyu- és miso taré (levesízesítő)

• göngyölt malaccszászár

• rámen tojás

• házi chiliolaj

• házi rámentészta

• kiegészítő toppingok a ramen összeállításához

Részvételi díj: 28.500 Ft

Választható időpontok:
2025. november 08., szombat 10-13h

Helyszín: Borganika (1072 Budapest, Akácfa u. 42-48., A Klauzál téri vásárcsarnok első emeletén, a SPAR felett.)

Jelentkezés: A választott tematika és időpont megjelölésével a info@karaidavid.hu e-mail címen, ahol válaszlevélben értesítünk a jelentkezés és a fizetés további részleteiről.

Fontos: A workshop kis létszámú, így a jelentkezés sorrendjében biztosítunk helyet a regisztrációra, amely a részvételi díj megfizetése után válik véglegessé.

5. Bejgli és pozsonyi kifli Masterclass

2025. december 6., szombat 10:00

A bejgli nem csak sütemény: tradíció, türelem és egy csipetnyi varázslat. Ebben a workshopban lépésről lépésre mutatom meg, hogyan lesz a tészta selymesen omlós, a töltelék bőséges, a tekercs pedig szaloncukorhoz méltón fényes és repedésmentes.

Amit a szakkör alatt megtanulunk:

• hogyan készül a klasszikus mákos és diós bejgli,

• mik a leggyakoribb hibák és hogyan kerülhetők el,

• bejgli és pozsonyi kifli formázási technikák,

• plusz hozok pár izgalmas, modern variációt is.

Részvételi díj: 28.500 Ft

Időpont: 2025. december 7., vasárnap 10-13h

Helyszín: Borganika (1072 Budapest, Akácfa u. 42-48., A Klauzál téri vásárcsarnok első emeletén, a SPAR felett.)

Jelentkezés: A választott tematika és időpont megjelölésével a info@karaidavid.hu e-mail címen, ahol válaszlevélben értesítünk a jelentkezés és a fizetés további részleteiről.

Fontos: A workshop kis létszámú, így a jelentkezés sorrendjében biztosítunk helyet a regisztrációra, amely a részvételi díj megfizetése után válik véglegessé.

6. Cookie Box

2025. december 8., hétfő 18:00

Itt az idő, hogy ünnepi sütikkel hozd meg a karácsonyi hangulatot! Gyere, süss velem lenyűgöző karácsonyi aprósütikkel telepakolt boxot, amiben a legjobb, hogy a szakkör után haza is viheted! Tanulj meg klasszikus és néhány formabontó kekszreceptet, hogy aztán kisujjból össze tudd dobni őket az ünnepre, hogy szuper karácsonyi ajándékként lepd meg a szeretteidet!

Amit a szakkör alatt megtanulunk:

• Mézes puszedli

• Matcha hókifli

• Baci (csokis-mogyorós) keksz

• Mogyoróvajas keksz

• Narancslekváros linzer

• Brutálcsokis-pöffeteg

Részvételi díj: 28.500 Ft

Időpont: 2025. december 8., hétfő 18-21h

Helyszín: Borganika (1072 Budapest, Akácfa u. 42-48., A Klauzál téri vásárcsarnok első emeletén, a SPAR felett.)

Jelentkezés: A választott tematika és időpont megjelölésével a info@karaidavid.hu e-mail címen, ahol válaszlevélben értesítünk a jelentkezés és a fizetés további részleteiről.

Fontos: A workshop kis létszámú, így a jelentkezés sorrendjében biztosítunk helyet a regisztrációra, amely a részvételi díj megfizetése után válik véglegessé.

Nekem most Koppenhágában volt egy ilyen. Egy kis reggelizőhely, semmi extra, de háromszor is visszamentem ugyanazért a zabkásáért. Igen, zabkása. Tudom. Nem egy flancos kaja, de ez valahogy annyira finom volt, annyira jól esett, és úgy volt egyensúlyban minden íz, hogy utána még órákkal később is ezen gondolkodtam.

Tudom, a receptjeim között néha elbillenek a dolgok a desszertek felé, de esküszöm, nem csak sütin élünk. Én is, mi is eszünk rendes kaját. És nem, nem mondom, hogy mostantól háttérbe szorítom a desszerteket (nem is tudnám), de ígérem, igyekszem jobban odafigyelni arra, hogy olyan recepteket is hozzak, amik tényleg segítenek a hétköznapokon.

Mert végső soron ez a cél: hogy öröm legyen főzni, és kicsit könnyebb legyen tőle az életed. Ez a zabkásás reggeli pont ilyen. Egyszerű, finom, átgondolt és meglepően emlékezetes.

A nap első falatja

Nekem is, és szerintem neked is ismerős érzés, amikor próbálsz valami egészséges(ebb) étrendet tartani, de az élet – meg a pékségben illatozó duplavajas kifli – mást akar. Erről fogok még írni bővebben is, mert ez nekem is egy folyamatos tanulás, de most maradjunk a napindításnál. Nem is hívom reggelinek, mert ez a szó már önmagában nyomást helyez az emberre. Mondjuk inkább úgy: a nap első falatja.

Én sokáig simán elhittem magamnak, hogy „nem vagyok reggelizős típus”. Mert hát nem is vagyok éhes reggel, ugye. És milyen szépen hangzik: „én csak délben eszem először”.

És most itt nem az időszakos böjt vitát szeretném megnyitni, meg nem is a Dr. Schwab Richárd-féle tanokkal szeretnék vitába szállni (pláne, mert van olyan időszak, amikor én is tudatosan időablakosan eszem). Csak a saját tapasztalataimat szeretném elmesélni, hátha másnak is segít kicsit.

Szóval: hogyhogy nem vagyok éhes? Hát persze, hogy nem. Mert egy nagy adag kávéval kezdem a napot, ami jól elnyomja az éhségérzetet, pláne, ha az ember még tejet is önt bele. Aztán délig még legalább egy lecsúszik. Csoda, hogy nem vagyok éhes? Hát… nem. És még meg is dicsérem magam, hogy „nézd már, milyen jól bírom éhgyomorra”. (Közben meg nem is.) Neked is ismerős?

Éppen ezért szerintem érdemes kritikusan, több szempontból végiggondolni ezeket a rutinokat, és tényleg a tested jelzéseire figyelni, nem valamilyen elméletre. Én ma már azt mondom: reggelizős típus vagyok.

Sőt, ha napközben felborul az étkezési ritmusom – mert van olyan nap, amikor kimarad az ebéd –, akkor simán érzem a fizikai tüneteit: fáradtság, fejfájás, energiahiány… és az sem hozza vissza, ha este rendesen eszem. Mert nem az este dolga helyretenni azt, amit reggel és délelőtt elrontottunk.

Tudom, nem hangzik izgalmasnak, de…

Szóval nem akarok okoskodni, csak annyit mondok: figyelj magadra. És ha azt érzed, hogy a tested kér valamit reggel, akkor ne vedd el tőle. Adj neki valamit, ami nem csak túlélés, hanem jól esik. Mondjuk egy zabkását.

Tudom, nem hangzik izgalmasnak. De majd mindjárt megmutatom, hogyan lehet az.
Három verziót is hoztam, amelyek nagyon hasonlóak, mégis különböznek – mind a koppenhágai reggelijeimből inspirálódva.

De kezdjük is azzal, hogy milyen a jó zabkása?

Erre nagyon egyszerű és gyors válaszom van: olyan, amit te szeretsz, és hozzád passzol. Jó, hát nem sokat segített, mi? Klasszikus "nesze semmi, fogd meg jól" válasz. Köszi Dávid!

Nyugi, engedd meg, hogy kifejtsem és máris megkapod a válaszokat!

Szóval a lényeg: megcsinálhatod a legcsodálatosabb, szuperfoodoktól roskadozó, instakompatibilis kásatálat, amire dőlnek majd a lájkok... de semmi értelme az egésznek, ha nem ízlik, és csak kényszerből tuszkolod le a torkodon. Válassz olyan alapanyagokat és ízeket, amiket tényleg szeretsz. Amit szívesen eszel. Persze, lehet és kell kompromisszumokat kötni, de nem kell mindenről lemondani.

Figyelj, mondom, mire gondolok:
én például szeretem, ha van benne vagy rajta valami édes. Lehet ez karamellkrém, egy gyümölcsöntet vagy bármilyen más topping, de ilyenkor figyelek arra, hogy maga a kása már ne legyen túlédesítve. Vagy a másik: ha szereted a mogyoróvajat vagy az olajos magvakat, pakolj rá nyugodtan, csak a mennyiséggel légy résen, nehogy túltold az élményt. Maradjon meg a balansz.
Érted, ugye?

A másik fontos szempont az elkészítés módja. Szeretsz reggel egy kis szöszmötöléssel indítani a konyhában, mert helyretesz, felébreszt, és végig tudod gondolni közben a napodat? (És legalább addig sem a telefonod nyomkodod?) Akkor bátran főzz magadnak klasszikus zabkását. Maximum negyed óra az elejétől a végéig.

Ha viszont otthon töltött reggeleken minden percet kihasználsz alvásra, és az utolsó utáni beállított szundira kelsz fel, gyorsan elkészülsz, és már mész is - az se para. Előző este keverd be (vagy süsd meg), tedd a hűtőbe, vidd magaddal a melóba, és ott kanalazd be. A lényeg csak annyi: találd meg azt a verziót, ami neked működik. Mind az elkészítésben, mind pedig az elfogyasztásban.

A bűvös hármas

Mondom is a három lehetőséget, amivel a mai levélben készültem neked. Mindháromban közös a vezérfonal az ízesítés, mert most elsősorban a módszereket szeretném megmutatni — azt, hogy hasonló alapanyagokból mennyire sokféle végeredmény születhet, attól függően, hogyan állsz hozzá.

Az első: egy klasszikus, főzött zabkása.
Itt van egy aranyszabály, amit ha megjegyzel, már nyert ügyed van:
1 rész zab – 2 rész folyadék.

Mit is jelent ez a gyakorlatban?
100 g zabhoz 200 g (vagy ml) folyadékot adj, és máris ott vagy az ideális állagnál.

Ezt én annyival szoktam finomítani, hogy a folyadéknak a felét valamilyen növényi italra cserélem, mert egyszerűen jobb lesz tőle az íze.

Nálam ez általában így néz ki:
100 g zab + 100 g víz + 100 g növényi ital

Titkos fegyverként gyakran mogyoróital kerül bele. Szerintem ez a legfinomabb növényi ital mind közül, főleg, ha almával eszed a zabkását – brutálisan jól passzol hozzá, próbáld ki! Ez a változat egyébként nálam téli klasszikus: amikor az ágyból kikászálódva jól esik valami meleg, ami belülről is átmelegít — és ami nem csak kávé.

A második verzió: a jól ismert overnight oats, aka egyéjszakás zabkása. Itt már be kell vetni egy kis chiamagot is, ettől lesz reggelre jó krémes, szottyos, kanalazható. És ha már trükk: a nedves hozzávalókban keverd el előre a mézet meg az ízesítőket (só, vaníliakivonat, fahéj, amit használsz), mert így egyenletesebben oszlanak el, és nem lesznek édes-nemédes kanálnyi meglepetések.

Hűtőben legalább 6 óra kell neki, hogy összeálljon – ez nagyjából egy alvásnyi idő, vagy kettő, ha még szundira is rányomsz. És bár eláll néhány napig, én 3–4 napnál tovább nem tartogatnám, mert egyszerűen elveszíti a varázsát. Mint a legtöbb egyéjszakás dolog.

A harmadik változat: sült zabkása. A legnagyobb előnye? Ez bírja a legtovább a hűtőben — ami logikus is, hiszen kap egy kis hőkezelést. De nem csak ezért szeretem: a belereszelt alma miatt még gazdagabb a rosttartalma, és mondjuk gyerekeknél simán el lehet benne rejteni egy kis extra gyümölcsöt is. Win-win.

Az extrák

És igen, már megint az van, hogy túl sok mindent akarok beszuszakolni egyetlen levélbe, de ha még kitartasz az utolsó pár sorig, két feltétet mindenképp muszáj megemlítenem.

Az egyik egy házi granola, aminek a receptjét Ötvös Zsuzsitól kaptam. Két megszokott hozzávalót cserélt benne hasonlóra, de másra — és így született meg az egyik legszuperebb ropogós granola, amit valaha ettem. Pont ezért imádom Zsuzsi receptjeit! Én egy ideje már ezt csinálom magamnak, mindig éppen azzal a mag- és pehelykombinációval, ami itthon van. Ha szeretnéd, aszalt gyümölcsöt is tehetsz bele, de azt elég a végén hozzákeverni, amikor a sült alap már kihűlt.

A másik nagy kedvenc: a karamellkrém. Vagyis hivatalos nevén dulce de leche, azaz karamellizált sűrített tej. Bár már vagy egy évtizede tudom, hogyan készül, én magam csak nemrég próbáltam ki először. Hiba volt eddig halogatni. Nem kell hozzá más, csak egy doboz (vagy tubus) sűrített tej, egy lábas forró víz, meg három óra. És kész is a legkrémesebb, legédesebb, legvigasztalóbb öntet a világon.

(A házi garnolát és a karamellkrémet is feltöltöttem külön receptként, itt találod őket.)

Na jó, most már tényleg elengedlek, jöjjenek a receptek! Remélem, ma is találtál a levelemben valamit, amit továbbviszel: akár egy új ötletet, akár csak azt az érzést, hogy nem vagy egyedül ebben a nagy konyhai küzdelemben. A következő levélben még mindig Koppenhágában kalandozunk tovább, ahonnan mutatok majd pár helyet, amire érdemes rápróbálnod, ha arra jársz.

Legközelebb is várlak,

Dávid

Klasszikus zabkása, friss alma, karamellöntet, pirított magok

Read more

Cserélj bátran: ha nincs otthon zab, jöhet búza- vagy rozspehely is. Ha unod a natúrt, dobd fel fahéjjal, vaníliával, kakaóval. Kókuszt még a sütés előtt szórj bele, aszalt vagy liofilizált gyümölcsöt meg utána, ha már kihűlt. A glükózszirup és a kakaóvaj a titok, amitől a végén szuperropogós lesz!

Úgy alakítsd, ahogy neked jó, mert ez itt a te granolád.

Read more

Read more

Mert Drága Olvasó,

ez az egész nem lenne az, ami, ha te nem lennél itt, és nem olvasnád, nem kommentelnél, nem kérdeznél, nem főznél velem.

És tudod, mi jutott eszembe közben? Hogy szülinapi tortát magadnak sütni elsőre elég lehangolónak tűnik. Olyan, mintha mindenki elfelejtette volna, hogy ma van az a nap, te pedig ott állsz a gyertyákkal, és még az ének is elmaradt. De aztán rájöttem: lehet, hogy ez nem is szomorú, hanem egészen menő.

Mert végre olyan tortát kapsz, amit tényleg szeretsz. Nem a „jó lesz ez is” fajta, hanem amit szíved szerint választanál, amit nem tolnál félre a tányér szélén. Úgyhogy kitaláltam, hogyan lehet ebből hagyomány: ezentúl minden évben sütök egy szülinapi tortát az Ízekre szedve klubnak.

És képzeld – itt az első.

Úgyhogy most, szokás szerint, nem csak egy receptet hoztam, hanem egy kis történetet, néhány trükköt, és remélhetőleg valami olyasmit is, amit te is magaddal tudsz vinni a saját konyhádba.

A dán álom

Először is, szögezzük le: ez a torta végül egyáltalán nem olyan lett, mint amilyennek elképzeltem. Az volt a terv, hogy egy teljesen más stílusú tortát készítek, és kicsit egyszerűbbet is, mint szoktam. Aztán, ahogy elkezdtem csinálni, valami egészen más jött a kezeimből. Nem tudtam meghazudtolni magam: végül ez lett belőle, amin szerintem egyértelműen tetten érhetőek a stílusjegyeim - de ezt persze egyáltalán nem bánom.

Az egész úgy indult, hogy tudtam, amikor ez a levél kimegy, épp Dániában leszek. És innen jött az ötlet, hogy akkor legyen a tortában valami északi, valami helyi, valami, ami stílusosan kapcsolódik ehhez az utazáshoz. Az elején még úgy voltam vele, hogy pont ez adhat majd egyfajta keretet is, lesz egy meghatározott irány, amin belül lehet mozogni.

A Danish Dream Cake, vagyis dánul a drømmekage, eredetileg egy vidéki iskoláslány receptje volt, aki ezzel a tortával indult egy országos sütiversenyen az 1960-as években. A zsűri teljesen odavolt érte, és elég gyorsan ez lett az egyik legismertebb dán házi sütemény. A titka az egyszerű, szaftos piskóta, amit a tetejére halmozott, vajas karamellizált, ropogós kókuszréteg tesz különlegessé. Tényleg olyan, mint egy gyerekkori álom, csak felnőttekre hangolva.

A koncepció alapját meg is tartottam, a Danish Dream Cake szolgált kiindulópontként az én tortámhoz is. De aztán lecseréltem a piskótát egy másikra, dobtam rá egy (pontosabban kettő) plusz krémet, meg egy kis gyümölcsöt. Szóval ha visszanézek az eredeti elképzelésemre, tényleg nem lett olyan egyszerű, mint terveztem. De hát szülinap van, adjuk meg a módját, nem?

Na de haladjunk is szépen sorban, és nézzük, hogyan állt össze ez a klassz kis torta.

Induljunk a piskótával

Az Ízekre szedve hírlevelekben mindig próbálok tanítani valamit. Olyan alaptudást átadni, amit én is újra és újra használok, és ami szerintem neked is hasznos lehet. Ez a piskótarecept is ilyen. Ha réteges tortáról van szó, az utóbbi egy-két évben már nem a klasszikus hattojásos piskótámat sütöm, hanem ezt. Kicsit szaftosabb, kicsit ízesebb, és ugyanolyan puha. Mondom is, miért.

A teljes receptet, ahogy megszokhattad, a levél alján találod majd, itt most csak az érdekességeket, a trükköket emelném ki. Például: nem véletlen, hogy a boltban a finomliszt mellett süteménylisztet is találsz. Ez ugyanis kifejezetten könnyű piskótákhoz való. Hogy miért? Mert finomabbra van őrölve, mint a hagyományos liszt, így selymesebb állagot ad, és jobban segíti a levegős, laza tészták kialakulását. Ráadásul a süteményliszteknek általában alacsonyabb a fehérjetartalma, vagyis kevesebb sikért tartalmaznak, ez pedig puhább, omlósabb végeredményt jelent.

Ami még megfontolandó az alapanyagválasztásnál, az a finom szemcséjű kristálycukor. Ezt sokkal gyorsabban, könnyebben és szebben lehet elkeverni a tojássárgájával is, meg a fehérjével is, mert sokkal hamarabb „feloldódik” benne.

És ha már a tojásfehérjénél tartunk: nem, nem kell belőle olyan kemény habot verned, hogy a tálat a fejed fölé tartva ne boruljon rád. Gondolj csak bele: ha ennyire kemény a hab, sokkal nehezebb lesz a lisztes masszához hozzáforgatni, és jobban fog törni. Persze az fontos, hogy legyen tartása, legyen benne levegő, de ha még egy picit folyós, akkor lesz vele igazán jó dolgozni.

Ja, és a levegő! Ha azt szeretnéd, hogy a piskótád szépen megemelkedjen (és most teljesen mindegy, hogy ezt a receptet követed vagy egy másikat), a liszt átszitálása nagyon sokat számít. Ne spórold meg, tényleg.

Ami talán furcsának tűnhet elsőre a receptben, hogy van benne vaj is meg olaj is. Az előbbi az ízt adja, az utóbbi a szaftos puhaságért felel, ezért használom őket együtt. És hogy miért csak a végén kerül bele az olvasztott vaj? Mert ha túl korán kevernéd a masszához, akkor a liszt már elkezdene nedvességet szívni magába, a vaj pedig visszahűlne, és besűrítené a tésztát. Így pedig sokkal nehezebb lenne a tojáshabot óvatosan beleforgatni, könnyen összetörne, és elveszne belőle az a levegő, amit annyira szeretnénk benne tartani.

A tortaforma oldalát kérlek, sose vajazd. Teljesen felesleges, sőt, inkább ártasz vele. A tészta sütés közben “kapaszkodni” akar. Ha a forma fala csúszós, nem tud „felmászni”, és összeesik. Ezért fontos, hogy a piskóta tudjon tapadni és emelkedni a forma oldalán, különben sülés után szépen összeszottyad… és akkor oda az egész szülinapi hangulat. Na jó, nem, de azért kár lenne érte.

És a piskótához még egy utolsó tippem: süsd alacsonyabb hőfokon, mint gondolnád. A 165 fok bőven elég. Így a tészta lassabban kapja a hőt, szép fokozatosan emelkedik, cserébe egyenletesebben sül át, és nem lesz púpos a közepe, ami aztán ugye levágásra ítéltetik. Szóval alacsonyabb hő = szép sima, vízszintes piskótatető.

Amúgy ha szeretnéd, szívesen megmutatom egy videóban, hogyan varázsolom rá a tortakarikára a sütőpapírt, meg azt is, hogyan szedem ki belőle a kész piskótát úgy, hogy az ne sértődjön meg közben. Legyen ilyen? Ha igen, dobj egy szívet a levél tetején vagy alján! Vagy ha bármi kérdésed van, ne félj kommentben feltenni - tényleg mindent elolvasok.

Jó, azt hiszem, ezt a piskótatémát most már elég alaposan kiveséztük, úgyhogy jöjjenek a krémek, mert igen, kettő is van benne. Az egyik a habot és a testet adja, a másik meg a karaktert.

Egy hab, egy sav – így lesz kerek a torta

Kezdjük is az előbbivel: egy habos vaníliás mascarponekrémmel, ami szintén egy szuper alapsztori, mert rengeteg más gyümölccsel, krémmel vagy sütivel is kombinálható.

Ami itt igazán fontos: magas zsírtartalmú tejszínnel dolgozz, mert ettől lesz a krémed szép stabil és tartós. A legjobb a 33%-os habtejszín, én a Debic márkában bízom leginkább, de a Parmalat Chef habtejszín is tök jól működik.

A többi pedig nem túl nagy kunszt: felmelegíted a tejszínt, beledolgozod a beáztatott zselatint, ráöntöd a fehércsokira, simára turmixolod, kihűtöd, aztán felvered a mascarponeval. (De persze ennek is ott a pontos receptje a levél végén, ahogy kell.)

A másik krém egy klasszikus lemon curd, csak egy kis yuzuval felütve. A yuzulevet még a japán utazásunkról hoztam haza, de nyugi, otthon is lehet kapni. Egyébként simán citromlével is tök finom, de ha már ez az a saját szülinapi tortánk, amit magunknak sütök, akkor persze, hogy belerakom azt is, amit imádok. A yuzu egyébként egy igazi kis titkos trükk. Nagyon finom aromája van, valahol a citrom és a mandarin között, friss, illatos, karakteres.

A készítéséhez csak annyi kommentem van, hogy én nem szoktam tökölni: nem vízgőz felett főzöm, hanem szimplán egy lábosban. És nem, még soha nem csináltam belőle rántottát, és te sem fogsz - feltéve, ha szorgosan és figyelmesen kevergeted. Szóval bátran válaszd ezt a módszert, ne stresszelj rá.

Mindkét krémet felhasználás előtt hűteni kell, szóval a bevetés előtti napon érdemes már elkészíteni őket. Sőt, a piskótát is simán megsütheted előre, mert jól bírja, ha letakarod vagy fóliába csomagolod. Csak arra figyelj, hogy ne nyomd össze. (Sőt, ha épp úgy hozza az élet, le is fagyaszthatod.)

Már csak egy összetevő, egy réteg maradt ki: a gyümölcs. Ha már kókusz meg yuzu, akkor adja magát, hogy egy kis mangó is jól passzol hozzá, nem igaz? Na most, azt a zöldre festett kődarabot, amit néha mangó néven árulnak, kérlek, ne vedd meg. Abból sok jót nem fogsz kihozni, bármennyire is igyekszel.

Keresd az „érett mangó” feliratot. Tudom, hogy drágább, de hidd el, sokkal jobban megéri minden forintját, mint az éretlen verzió. Az egyikből élmény lesz, a másikból csak kompromisszum.

De térjünk a lényegre: milyen lett ez a torta?

Őszintén? Szerintem az egyik legfinomabb, amit valaha sütöttem. Egyensúlyban van benne minden: puha piskóta, krémes, habos réteg, citrusos savak, mangó, karamellizált-kókuszos tető. Nem tolakodó, nem akar sok lenni, mégis különleges. Pont olyan, amilyennek egy szülinapnak lennie kell.

Szokás szerint még csomó mindent tudnék mesélni, de azt hiszem, a lényeget elmondtam.

Egy torta, ami végül egészen más lett, mint ahogy elképzeltem, de hát mi más lenne szülinapi tortához méltóbb, mint valami olyasmi, ami kicsit meglep, kicsit ismerős, és még napok múlva is eszedbe jut?

Ha elkészíted, mutasd meg, írd meg, meséld el. Én addig is fújom a gyertyát, szeletelem a tortát, és már keverem is a következő levél hozzávalóit.

Dávid

A piskótához:

• 135 g finomszemcsés kristálycukor (a sárgájához)

• 5 db tojás, szétválasztva

• 45 g semleges ízű olaj (pl. napraforgó vagy repce)

• 115 g tej

• 3 teáskanál vaníliakivonat

• ½ teáskanál só

• 115 g finomszemcsés kristálycukor (a fehérjéhez)

• 90 g vaj, olvasztva

• 2 teáskanál sütőpor

• 215 g finomliszt vagy süteményliszt

A kókuszos réteghez:

• 75 g vaj

• 110 g kókuszreszelék

• 150 g barna cukor

• 50 ml tej

• egy csipet só

A mascarpone habhoz:

• 5 g zselatinpor

• 30 ml hideg víz

• 300 ml habtejszín

• 1 vaníliarúd

• 100 g fehér csokoládé

• 150 g mascarpone

A yuzu curdhöz:

• 60 ml citromlé

• 1 citrom reszelt héja

• 60 ml yuzulé

• 110 g cukor

• 2 egész tojás

• 1 tojássárgája

• 1 csipet só

• 175 g hideg vaj

A díszítés:

• kandírozott yuzuhéj

• 1 citrom reszelt héja

Elkészítés:

1. A piskótához a tojásokat válaszd szét, majd a sárgáját a 135 g cukorral verd fehéredésig, habosra. Folyamatos keverés mellett add hozzá az olajat, majd keverd bele a tejet és a vaníliakivonatot. Tedd félre.

2. A fehérjét a sóval kezd el habbá verni, majd három részletben add hozzá a másik, 115 g cukrot, és verj belőle lágy, de jó tartású habot. Nem kell, hogy teljesen stabil és kemény legyen, mert akkor nehezebb lesz a tésztához keverni.

3. Az olvasztott vajat add a tojássárgás masszához, keverd össze. Szitáld bele a sütőporral elkevert lisztet, és dolgozd simára.

4. Most jöhet hozzá a felvert tojáshab, amit három részletben, óvatos mozdulatokkal forgass bele.

1. Három darab 20 centis tortaforma alját béleld ki sütőpapírral, és még mielőtt beleöntenéd a tésztát, tedd őket tepsire vagy sütőlemezre. Egy tepsire nem fog ráférni mindhárom karika, ezért először süss meg kettőt, majd utána a harmadikat. Egy formába 315 g tészta megy – így lesznek egyformák a piskótalapok. (Sütheted az egészet egyben is, és akkor sütés után három részre vágod, de ebben az esetben a sütési idő hosszabb lesz – erre figyelj!)

2. 165 fokra előmelegített sütőben, egy adag kb. 32 perc alatt sül meg.

3. Amíg az utolsó piskóta sül, készítsd el a kókuszos réteget. Ehhez minden hozzávalót mérj ki egy lábosba, és közepes lángon főzd össze, míg egynemű krémet kapsz.

4. Ha letelt a piskóta sütési ideje, vedd ki a sütőből, és állítsd a hőmérsékletet 200 fokra. A piskóta tetejére óvatosan öntsd rá a kókuszos masszát, egyengesd el, majd tedd vissza a sütőbe kb. 10 percre, hogy a teteje kicsit megpiruljon és bugyogni kezdjen. Vedd ki, és hagyd mindhárom piskótalapot rácson kihűlni. Ezután szedd le róluk a sütőpapírt, és egy éles késsel körbevágva szabadítsd ki őket a formából.

1. A mascarponekrémhez a zselatinport keverd össze a hideg vízzel, és tedd félre. Közben a tejszínt a vaníliarúd kikapart magjaival melegítsd fel, amíg gőzölögni kezd. Keverd bele a megduzzadt zselatint, majd botmixerrel keverd simára. A fehér csokoládét törd egy tálba, öntsd rá a meleg tejszínt, hagyd állni egy percig, majd botmixerrel ezt is keverd át. Fóliával takard le közvetlenül a krém tetejét, és egy éjszakára tedd a hűtőbe.

2. A yuzu curd-höz a vaj kivételével minden hozzávalót tegyél egy lábasba, és közepes lángon, folyamatosan kevergetve kezdd el melegíteni. Addig főzd, amíg sűrű, pudingszerű krémet kapsz. Ezután szűrd át egy tálba, majd két-három részletben, botmixer segítségével dolgozd bele a hideg vajat. Lefedve tedd hűtőbe, szintén egy éjszakára.

3. Másnap a tejszínes keveréket tedd egy tálba, add hozzá a mascarponét, majd verj belőle kemény habot, és töltsd habzsákba.

4. Az első, sima piskótalapra nyomj egy réteg habot, kend el, majd a torta szélén körben készíts egy kis peremet is belőle. A közepébe jöhet a yuzu curd fele, majd friss mangóval szórd meg.

5. Erre jön a következő piskóta, és ismételd meg a rétegeket: hab, yuzu curd, mangó.
   Végül helyezd rá a kókuszos réteggel megpakolt piskótát a tetejére. A maradék tejszínes krémmel vékonyan vond be a torta oldalát, és díszítsd a tetejét ízlés szerint. Mehet rá kandírozott vagy frissen reszelt citrushéj is, ha még dobnál egyet rajta.

Mielőtt belevágnánk a kamra-topikba: köszönöm, hogy ilyen nyitottak és kíváncsiak voltatok, hiszen az első Ízekre szedve Supper Club vacsorára minden szék betelt. Nagyon örülök, hogy ennyien szeretnétek velem asztalhoz ülni. Ha most lemaradtál, ne csüggedj, mert igaz, ezek a vacsorák minden alkalommal egyediek és egyszeriek, de hamarosan jelentkezem a következő témával, időponttal és a meghívóval is.

Na de térjünk is át a mai feladatra, mert tudom, hogy nem vagy te rendetlen, csak talán egy kis segítség kell, hogy urald a káoszt. És ha nem tudod, hol kezdd, akkor ez a levél ott lesz melletted, mint egy dobozra ragasztott maszkolószalag: segít, hogy átlásd, mi merre, miért, és miből lehet bármi. Ez nem egy lecseszés vagy számon kérés, ez inkább egy baráti segítségnyújtás, hogy kezdj neki! Ma. Holnap. (De inkább ma.)

Mert ez nem csak egy kamra. Ez az alapja annak, hogy újra örömből főzz, ne kényszerből.

Miért érdemes gatyába rázni a kamrát?

Az elmúlt években nekem is volt már mindenféle kamrám: egy darab kihúzható fiókban élő készletem, vagy a szanaszét dugdosva „tárolós”, amikor minden szekrény nyitásakor esélyes volt egy üvegtészta-zuhatag. Most sincs dedikált helyiségem - de van egy hatalmas, nyitott polcrendszerem, amit próbálok úgy beosztani, hogy egyszerre legyen praktikus és ne keltsen állandó vizuális káoszt.

Megmutatom, mi vált be nálam, hogyan tartom karban, és mik azok az alapfelszerelések, amik szerintem minden jól működő kamrához kellenek.

Az alapozó sorozat korábbi részeiben már végigmentünk a hűtőn és a fagyasztón, és ott is világossá vált: egy kis rend sokkal többet ad, mint egy szép látványt. Ugyanez igaz a kamrára is.

Vannak persze teljesen triviális válaszok arra, miért érdemes rendszerezni:
➡️ kevesebb pazarlás,
➡️ átláthatóság,
➡️ spórolás,
➡️ és a legfontosabb: főzni is sokkal könnyebb lesz tőle.

Ha követed például a FIFO-elvet (first in, first out), akkor mindig tudni fogod, mi mikor jár le, így előbb használod el a régebbi dolgokat, és nem a kukában végzik. Egy jól strukturált polcrendszernél nem azzal telnek el percek, hogy kutatsz a ragacsos csomagok közt, hanem már nyitáskor tudni fogod, miből dolgozhatsz.

A kamra nemcsak az alapanyagok tárháza, hanem egyfajta háttérország is. Ha rendben van, akkor a főzés nem nyűg, hanem lehetőség. Egy kreatív műhely, ahol mindig történhet valami.

Ilyen az én kamrám (és miért lesz más a tiéd)

Nincs két egyforma kamra. Ahogy nincs két egyforma ember sem.

Mindenki mást szeret, mást tart kéznél, más ad neki komfortot vagy épp guilty pleasure-t. Úgyhogy ez itt nem egy szentírás. Nem azt mondom, hogy pont úgy rendezd be a kamrádat, mint én, de ötletindítónak, mankónak, inspirációnak talán jól fog jönni.

Például: én nem szeretem a csokit. (Tudom, meglepő. Fura. Szinte már gyanús.)
De nálunk ezért nincs is „csokis doboz”, cserébe viszont van egy külön polcnyi ázsiai szósz, mert azokat a konyhákat meg imádom.

Nálam a rendszer kulcsa a csoportosítás: egy helyen tartom az azonos típusú dolgokat, így mindig tudom, hova nyúljak.

Ezek a fő csoportok: ázsiai szószok, száraztészták, édes kencék (lekvár, mogyoróvaj, befőtt), egy komplett sütős doboz (élesztő, marcipán, kakaó, vaníliás cukor), külön polcon az olajok, külön az ecetek, fűszerek, és végül a lisztek, gabonák, olajos magvak, mind dobozolva.

És ha már dobozolás, akkor itt álljunk meg egy szóra, mert ez az egyik kedvenc részem. Egy jó ideje én ugyanolyan, egyforma műanyag dobozokat használok. A kinyitott, félig elhasznált alapanyagokat aztán mindig bedobozolom és maszkolószalaggal címkézem fel őket, mi van bennük, meddig jók. Erről csináltam egy külön videót is, mert tényleg fontos, itt tudod megnézni. Ezen kívül külön fa kosaraim vannak a burgonyának és a hagymának - külön választva (mert nem csípik egymást), újságpapírral kibélelve.

Ez a rendszer nem magától lett ilyen. Egy délutánnyi meló volt. De azóta elég egy kis figyelem, és működik magától.

Ne várd, hogy megjöjjön a kedved. Nem fog. Egyszerűen csak állj neki és hidd el, utána rohadt jó érzés lesz, hogy megcsináltad!

Olyasmi ez, mint amikor nekiállsz végre kitakarítani a hűtőt, vagy kidobálni a lejárt gyógyszereket a fürdőszobaszekrényből: előtte utálnád, közben bosszankodsz, de utána úgy érzed: úristen, miért nem csináltam meg hamarabb?

Az alapfelszerelés, ami nálam mindig kéznél van

Na most jön az, amire talán sokan kíváncsiak: mi van mindig otthon nálam?

Persze, ez sem szentírás. Nem kell rohanni bevásárolni, és nem is azért írom, hogy tökéletesre tuningold a készleted. Ez csak egy saját, kipróbált lista, ami nálam hosszú idő alatt alakult ki — tapasztalatból, hibákból, elhasznált és soha el nem használt dolgokból. Ha innen akár csak 1–2 ötletet elteszel magadnak, már megérte.

1. Száraz alapanyagok

(Hosszú eltarthatóság, sokféle felhasználási lehetőség - ők a kamra gerincoszlopai.)

• Rizs: fehér, barna, basmati, jázmin, sushi – ahogy az élet hozza.

• Száraztészta: spagetti, penne, levestészta – gyors napokra.

• Hüvelyesek: lencse, csicseriborsó, vöröslencse – szárazon vagy konzervként.

• Konzerv paradicsom: minden formában jöhet.

• Liszt: sima, teljes kiőrlésű, pizza – ahogy főzöl. Nálam meglepően sok fajtát találsz a polcon.

• Édesítő: kristály-, barnacukor, méz – amit használsz.

• Zabpehely, keményítő, magvak – a változatosság kedvéért.

2. Fűszerek és ízesítők

(Az ételek lelke — nélkülük még a legjobb alapanyag is unalmas lehet. A fűszereket én külön fiókban, vagy fekete, azaz fénytől védett, zárt dobozban tárolom, hogy az aromájuk és illatuk sokáig megmaradjon)

• Só, bors, alapfűszerek (paprika, kurkuma, kömény).

• Szárított zöldfűszerek (oregano, kakukkfű, rozmaring stb.)

• Leveskocka, vaníliakivonat, mustár, chilipehely, curry por.

• Szójaszósz, balzsamecet, almaecet, fehérborecet.

3. Olajok és zsírok

(Főzni, pirítani, ízesíteni — olaj nélkül nehéz élni.)

• Semleges olaj (napraforgó, repce).

• Extraszűz olívaolaj – frissen, hidegen.

• Szezámolaj – ha szereted az ázsiai ízeket.

• Olajspray - ha sűrűn sütsz air fryerben vagy figyelsz a kalóriákra.

4. Konzerv- és üveges élelmiszerek

(Hosszú ideig elállnak, és amikor kell, hirtelen megmentik a napot.)

• Zöldségkonzervek, babfélék, kukorica.

• Kapribogyó, olívabogyó.

• Lekvár, gyümölcspüré, befőtt.

• Kókusztej – remek növényi alap, főleg levesekhez, currykhez, sőt sütikhez is.

• Savanyúságok – az örök mentők.

5. Egyéb

• Tojás: nálunk kamrában lakik, stabil vendég.

• Hagyma és krumpli: külön kosarakban, jól szellőző helyen – alap, de örök.

Ez az egész nem szabály, nem célkitűzés, nem elvárás. Ez csak egy alap, amire mindig lehet építeni – vagy épp egyszerűsíteni. Nálad lehet, hogy nem a kókusztej az alap, hanem a májkrém. Vagy nem tartasz ecetet, de van háromféle mustár.

És ez így van jól.

+3 dolog, amit nem biztos, hogy kamrában tartanál — pedig kellene

A klasszikus alapanyagok után, hadd mutassam meg azt a három „titkos fegyvert”, ami mindig ott lapul a polcon - még ha nem is klasszikus kamratartozékok. Ezek azok, amikből már számtalanszor „mentettem meg a vacsorát” vagy dobtam fel egy unalmas ételt annyira, hogy utána mindenki a receptet kérte (pedig... nem is volt recept).

1. Szárított erdeigomba-mix

Nem olcsó, de egy kis zacskó hetekig (vagy hónapokig) elég,
és cserébe durva umamit ad bárminek. Egy kis marékot csak beledobsz a húslevesbe: kész a mély, gombás erdőillat. De ha felöntöd forró vízzel és állni hagyod, instant alaplevet kapsz, amit bármibe tehetsz: levesekhez, főzelékhez, tésztákhoz, mártásokhoz. És persze: a visszahidratált gombát se dobd ki — simán mehet bele az ételbe.

2. Pattogatni való kukorica (nem az a zacskós, pálmazsíros izé)

Csak sima, nyers kukoricaszemek — nálam ez fix kamraalap. Air fryerben a legegyszerűbb megcsinálni (erről írtam bővebben az air fryeres levélben), és ha egyszer megszokod, hogy nincs tele műízzel meg olajjal, soha többé nem veszed a bolti verziót. Ez az a nasi, amit nem kell megindokolni — csak ott van, mindig, és mindig jólesik.

3. Halkonzerv

Tonhal, makréla, lazac, szardínia — nálam mindig van legalább 10–12 doboz a polcon. Ez a megúszós reggeli-vacsora szentháromságának egyik tagja: egy jó szelet kenyér, valami zöldség, és egy halkonzerv → kész is. Mehet salátára, pizzára, tojásos krémbe, vagy csak magában. Én általában lében eltett natúr verziót veszek, nem olajosat, mert sokkal jobbak a makrói (és ha diétázol vagy sportolsz, ez nem mindegy).

Ezek azok, amik nem szerepelnek egy klasszikus „kamralista” élén, de nálam fix helyük van a polcon. Olyan dolgok, amik lehet, hogy nem tűnnek fontosnak, egészen addig, amíg egyszer meg nem mentik a napod.

Mit főzhetsz abból, amit otthon találsz?

Mert a kamra önmagában is elég erős, de ha becsatlakozik a hűtő meg a fagyasztó is, akkor már tényleg csak a kedv kérdése, hogy lesz-e vacsora.

Íme pár ötlet a „mi van itthon?” napokra:

• Paradicsomos tészta, kicsit jobban
  Száraztészta + konzerv paradicsom + hagyma + fűszerek + reszelt sajt a hűtőből → kész is.

• Rizses egytál babbal és zöldséggel
  Rizs + konzerv bab + fagyasztott zöldség + kömény, fűszerpaprika. (Ha van: tejföl a tetejére.)

• Zöldséges sült rizs
  Maradék főtt rizs + tojás + mirelit borsó/kukorica + szójaszósz. Serpenyő, nagy láng, pár perc.

• Vöröslencse-dahl kókusztejjel
  Vöröslencse + hagyma + curry por + kókusztej + fokhagyma. Melegítő, fűszeres.

• Shakshuka, amitől jóllaksz
  Konzerv paradicsom + hagyma + tojás + fűszerek. Ha van, kis feta vagy tejföl a tetejére.

• Krumplis tészta, ahogy nagyanyám nem csinálta
  Burgonya + hagyma + tészta + fűszerpaprika.
  Plusz ötlet: kis sajt vagy pirított morzsa a végén.

• Gyors krémleves fagyasztóból
  Mirelit brokkoli/sütőtök/karfiol + alaplé + tejszín vagy tejföl → turmix, só, bors, kész.

• Tonhalas tésztasaláta
  Száraztészta + konzerv tonhal + savanyúság vagy olívabogyó + mustár + majonéz/tejföl. Hidegen is működik.

• Lencsesaláta hidegen
  Konzerv lencse + hagyma + almaecet + olaj + mustár.
  Hűtőből: feta vagy kemény sajtmorzsalék mehet rá.

• Sült csicseriborsó, mindenhez
  Konzerv csicseriborsó + olaj + fűszerpaprika, kömény, só → sütőbe vele, 200 fokon 20 perc.
  Mehet salátára, levesre vagy magában.

• Omlett, ami elbír bármit
  Tojás + sajt + maradék zöldségek a hűtőből.
  (Ha van benne hagyma, az mindig dob rajta.)

• Tepsis zöldségek, salsával vagy öntettel
  Mirelit vagy friss zöldségek + olaj + fűszerek → süsd meg, aztán öntsd nyakon valamivel: tejföl, szójaszósz, savanyúkáposzta, amit találsz.

• Kókusztejes paradicsomleves
  Konzerv paradicsom + kókusztej + curry vagy chili.
  Ha marad belőle, másnap is jó tésztára.

• Zabkása, reggel is, vacsorára is
  Zabpehely + víz/tej/mandulatej + méz/barna cukor.
  Hűtőből: bogyós gyümölcs, joghurt, vagy egy kanál lekvár a tetejére.

Zárás

Szóval igen, lehet, hogy sosem leszek a Pinterest kamrarendszerek királya, de legalább most már nem ijedek meg, ha valaki benéz a polc mögé. És ez szerintem már fél siker. Mert a rendszer nem a tökéletességről szól, hanem arról, hogy könnyebb legyen főzni, mint kifogást keresni. Hogy ne azon gondolkozz, „mi hiányzik”, hanem azon, „mit tudok ebből kihozni”.

És ahogy ígértem: a heti recept sem marad el. Most, hogy kamraügyileg így belelendültünk, természetesen egy igazi kamrás megmentő érkezik: gyors, olcsó, kevés hozzávalós

Találkozunk a jövő héten, amikor is ünnepelni fogunk, méghozzá egy különleges helyszínen és egy különleges süteménnyel.

Ha pedig tetszett ez a levél, és hasznosnak találtad, akkor boldoggá teszel, ha előfizetővé válsz - ezzel nemcsak a munkámat támogatod, de extra tartalmakhoz is hozzáférsz, és még gyakrabban tudunk találkozni a postaládádban vagy akár személyesen is. Sőt, az éves előfizetés mellé a hamarosan megjelenő, új könyvem is ajándékba jár majd!

Subscribe now

Addig is: tedd rendbe a polcot, ne a kifogásaidat.

Csáó,
Dávid

Gombapörkölt

2 adag

Read more

na most figyelj, mert valami újba kezdek és remélem, hogy te is benne leszel! Elindítom az Ízekre szedve Supper Clubot, ami valahol félúton van egy vacsoraest és egy főzős workshop között, de igazából egyik sem, meg kicsit mindkettő is. (Nyugi, a klasszikus workshopok is mennek tovább, ezzel is hamarosan jelentkezem, de most valami máshoz terítek asztalt.)

A cél: együtt főzünk valamennyit, tanulunk is keveset, de leginkább eszünk, iszunk, beszélgetünk, és közben körbejárunk egy-egy gondolatot, ízt, hangulatot. Mert ez nem „őszi menüsor” meg „olasz est” lesz. Inkább olyan, mintha a vacsora kapna egy címkét, egy címet, mint egy lemez.

Például:
Hot Buttered Soul.
Nothing Was the Same.
A Seat at the Table.

És minden, ami e köré épül - az étel, a hangulat, a zene - ezt a címet próbálja elmesélni. A Supper Club kis létszámos, mindösszesen öt szék kiadó (a hatodik az enyém), zártkörű, és a jelentkezés mindig egy-egy eseményhez kapcsolódik majd.

Nem lesz előre meghirdetett menüsor, azaz nem árulom el, pontosan mit eszünk, mert szeretném, hogy kíváncsi maradj. Szeretném, hogy bízd rám magad. Annyit viszont ígérhetek, hogy minden fogás szezonális, frissen készül, és úgy állítom őket össze, hogy meséljenek valamit – arról az ízről, arról az estéről és talán egy kicsit rólad is.

🗓 Első alkalom: Future Nostalgia - szeptember 13. szombat, 18:00

Lehet egy íz egyszerre ismerős és új? Ezen az estén a múltból indulunk, de előre tekintünk. Mintha emlékeznél valamire, ami valójában most történik meg először.

📍 Helyszín: Budapest

🍽 Négyfogásos menü, frissítőkkel és koktélokkal

💺 Mindössze 5 hely elérhető

💳 Részvételi díj: 24.900 Ft

A jelentkezés MOST indul, és a helyeket a jelentkezés sorrendjében töltjük fel. A regisztrációd akkor válik véglegessé, ha a részvételi díjat is megfizetted.

📩 Jelentkezni a következő e-mail címen tudsz:
info@karaidavid.hu

A levélre válaszban küldöm a további részleteket.

Ja és ne félj egyedül jönni, sőt! Ez pont az az este, ahol nem kell „valakihez tartozni” ahhoz, hogy jól érezd magad. Ahol elég, ha hozod magad úgy, ahogy vagy.

És zárásnak, ahogy legutóbb ígértem: holnap érkezik a pénteki “ízekre szedés” is. Hamarosan találkozunk a postaládában… vagy a nappalimban?

Csáó,
Dávid

Hiányzol.

Az utóbbi napokban mérhetetlen hiányod öntött el. Tudom, ez furán hangzik tőlem, főleg úgy, hogy közben hetekig hallgattam. Eltűntem. Nem írtam. Nem főztem neked semmit. Még egy morzsányi recept sem csusszant át a postaládádon. És tudod mit? Bűntudatom van. Komolyan.

Át kellett gondolnom a kapcsolatunkat. Mert ez így nem mehet tovább. Túl sokat akartam adni, és végül… alig adtam valamit. A maximalizmus csapdájában ragadtam, és közben pont azt vesztettem szem elől, amiért az egészet elkezdtem: az örömöt, a közvetlenséget, a valódi ízeket és téged.

Szóval hoztam egy döntést: visszatérek a gyökerekhez.

Az Ízekre szedve nekem sosem csak egy „hírlevél” volt (és mától nem is nevezem többé annak – ki is tiltom a szót a konyhából). Mert én nem híreket küldök. Én leveleket írok. Szerelmes leveleket. Neked. Olyanokat, amikben ott van a szívem, a lelkem, meg néha egy kis fokhagyma is.

És hogy mi történt velem az elmúlt hetekben? Leadtam az Ízekre szedve első könyvének kéziratát. (Ez az a pont, ahol ha lenne zene, most megszólalna valami drámai nagyzenekar vagy legalább egy csengettyű.)

Lesznek még visszabóklászó korrektúrák, főzések, fotózások, tördelések, nyomdaszag, meg persze sok izgulás is. És én ebbe téged is be foglak avatni: mutatok majd részleteket, kulisszatitkokat, ki fogom kérni a véleményedet, ötleteidet, és talán együtt is formáljuk tovább ezt a könyvet.

Na de most, hogy már ilyen szépen újra egymásra találtunk, hadd osszak meg még pár dolgot, amiket jó ideje szeretnék elmondani, csak eddig nem volt meg a megfelelő pillanat. (Most meg, ugye, minden érzelmi húrt megpendítettem, szóval hajrá.)

Mire is számíthatsz a következő hetekben?

Először is:

Elkezdtem szépen lassan átköltöztetni a korábbi weboldalam receptjeit az Ízekre szedve felületre. Ez azt jelenti, hogy hamarosan minden régi receptem itt lesz elérhető – egy helyen, jól kereshetően, rendezve, frissen vasalt köntösben. Igen, az a „de hol is volt az a cukkinis izé?” típusú keresések kora véget ér. Végre. Valamint van nekem egy titkos kis mappám a gépen, aminek tényleg ez a neve: “Kallódó receptek”. Ez tele van olyan anyagokkal, amiket már megfőztem, lefotóztam, megszerkesztettem, sőt néha még meg is írtam… csak aztán valamiért soha nem kerültek ki sehova. Szégyen. De most jön a jó hír: megnyitom előtted ezt a mappámat és szép sorban ezek is fel fognak kerülni az oldalra. Ebből az első recept ennek a hírlevélnek a végére.

Másodszor:

Összeraktam egy egészen konkrét tematikát azzal kapcsolatban, amit szeretnék átadni – sőt, kapaszkodj meg, ezt a tematikát egészen év végéig előreterveztem. Igen, tényleg decemberig. Nem tudom, mikor fordult ennyire komolyra köztünk ez a kapcsolat, de úgy tűnik, hosszú távra tervezek. Remélem te is! Mostantól minden pénteken ott leszek a postaládádban egy friss levéllel. Olyan lesz ez, mint egy heti közös főzőtanfolyam – csak lisztes kezek és elmosatlan edények nélkül. Bár azokból úgyis jut mindenkinek.

Harmadszor:

Nem véletlenül hívom ezt az egészet klubnak. Nem azért, mert jól hangzik (bár amúgy tényleg), hanem mert szeretném, hogy ez ne csak távkapcsolat legyen közöttünk, hogy végre ne csak a képernyőn keresztül nézzünk egymásra, hanem élőben is láthassalak. Már szervezem is az első eseményt szeptemberre, ahol nemcsak eszünk-iszunk, hanem tanulunk is valamit. És ígérem, izgalmas lesz, imádni fogod!

Negyedszer:

Visszakanyarodva a könyvhöz, az Ízekre szedve már az indulásakor sem pusztán egy online térnek indult. Már akkor ott volt a fejemben a gondolat, hogy lesznek hozzá nyomtatott kiadványok is. Az éves tagok tuti ajándékba kapják majd, a havi előfizetőknek pedig egy külön ajándékkal vagy kedvezménnyel szeretnék kedveskedni. A részleteket még csiszolom, de ez lesz a köszönetem azért, hogy velem maradtál ebben a hosszabb szünetben is. Ja és nem véletlenül mondtam, hogy “első” könyv, mert ez bizony egy sorozat nyitánya.

És ha már teljes őszinteség

Hadd osszak meg még valamit, egy utolsó, személyes gondolatot: piszok nehéz műfajt választottam. Amikor belevágtam az Ízekre szedve klubba, magam sem sejtettem, mivel jár majd.

Nem panaszkodom – tényleg nem –, de szeretném, ha látnád, mi történik a kulisszák mögött. Igyekszem a lehetőségeimhez mérten ügyesen lavírozni ebben a labirintusban, de azt muszáj elárulnom, hogy tök egyedül bolyongok a sorok között, és nem mindig találom meg a kijáratot. Van, hogy csak keringek, keresem az utat, de mindig próbálkozom. Újra és újra. És ilyenkor óriási erőt ad, amikor a visszajelzésedet olvasom.

Hogy szereted, amit csinálok. Hogy kipróbáltad a receptemet. Hogy jól érezted magad a workshopomon. Hogy csak úgy odamondod az utcán: “nagyon bírom, amit csinálsz.” Kívülről talán úgy tűnhet, hogy főzőcskézek, fotózgatok, jókat eszem, meg önmegvalósítok, ami részben igaz is – de mellette ott van a többi: a tervezés, az ötletelés, a kísérletezés, a rutin kialakítása, a projekt finanszírozása. És akkor még nem beszéltem a vállalkozás összes adminisztrációs nyűgéről, meg arról, hogy egyedül vagyok a fedélzeten.

Szóval köszi, ha te is itt vagy. Hogy olvasol. Hogy néha visszaírsz.

Egyedül vagyok, de nem érzem magam egyedül, mert tudom, hogy ott vagy a sorok mögött.

Most már én is itt vagyok. Péntekenként pedig megírom neked, amit csak lehet –
és néha azt is, amit nem muszáj.

Addig is, ha van kedved, írd meg, szerinted mi lehet ennek az új könyvnek a témája, vagy mit olvasnál tőlem itt legközelebb. Lehet ez recept, sztori, gondolat – minden visszajelzés arany.

Szeretettel,
a te Dávidod

Meggyes-mandulás piskóta

15x30 centis tepsihez

Na jó, nem vicceltem a „kallódó receptek” mappával – ezt sütit például még tavaly nyáron sütöttem és fotóztam le neked. Azóta szépen eltelt egy újabb meggyszezon, én meg csak most jutottam el oda, hogy megosszam veled. Tudom, béna vagyok.

De van egy jó hírem: bármikor megsütheted, mert meggybefőttből is tökéletesen működik! Ráadásul így a magozással járó piros-konyhás káoszt is megspóroltam neked. Szóval... szívesen!

Ez a piskótarecept minden gyümölccsel működik és piszok egyszerű. Úgy hívják: egyensúly. Sokszor láttam leírva: egyensúly pite, de sokáig nem értettem amúgy, mit is jelent ez. Azt hittem, hogy a tested egyensúlya, meg a kalóriáké, meg a bélflóra – szóval hogy ilyen egészséges süti ez. Aztán rá kellett jönnöm, hogy az ALAPANYAGOK vannak egyensúlyban. Én balga…

Szóval ez az egyensúly azt jelenti, hogy a vaj, a cukor és a liszt pontosan egyenlő arányban kerül bele, és ettől lesz mindig puha, szaftos, megbízhatóan jó a piskóta. Én annyit szoktam csalni, hogy teszek bele még két evőkanál olajat, mert ettől extra ruganyos lesz. És hogy legyen benne egy kis textúrajáték is, a tetejére ropogós mandularéteg kerül, ami épp az a kis extra, ami elfeledteti, hogy ez valaha egy retró meggyes piskóta volt, és simán elférne egy specialty kávézó süteményespultjában is.

A piskótához:

• 170 g puha vaj

• 200 g porcukor

• 5 db tojás

• 30 g olaj

• 1 nagy csipet só

• 200 g finomliszt

• 2 teáskanál sütőpor

• 350 g magozott meggy

• 1 púpos evőkanál liszt (a meggyhez)

A ropogós morzsához:

Read more

Pár napja a konyhában álltam, szemben egy nyitott zacskó búzadarával. Előző este túrógombóchoz használtam, csak két kanál kellett belőle, hogy felszívja a nedvességet, és ne hulljon szét a gombóc főzés közben.
Most meg ott bámult rám az a maradék 92 deka.

A kezem már nyúlt a dobozért, hogy szépen eltegyem a kamrapolcra – de közben azon gondolkodtam, ugyan mire fogom még én ezt elhasználni? Ennyi túrógombócot öt év alatt se eszünk meg. Aztán ahelyett, hogy valami fancy desszerten kezdtem volna agyalni, inkább visszaugrottam a gyerekkorba.
És beugrott: a grízes tészta.

Meg hogy mennyire szerettem.
Meg hogy fogalmam sincs, mikor csináltam utoljára.
És akkor össze is állt a következő hírlevél témája!

Tudom, hülyén hangzik, de nekem a grízes tészta szezonális kaja. Mert ki az ő legjobb barátja? A baracklekvár.
Visszapörgettem gyorsan az Instát, mert rémlett, hogy évekkel ezelőtt már írtam róla – és meg is találtam. 2019 július, frissen főzött baracklekvár mellé pattintottam oda egy grízes tésztát.
Ez volt az utolsó alkalom, hogy ettem.

Hat éve.
Itt az idő pótolni.

— Dávid

Nem akartam túlgondolni. Se újragondolni. De azt sem, hogy a végeredmény egy száraz menzás szomorúság legyen. Visszanéztem azt a hat évvel ezelőtti Insta-posztot, és két dolgot tanultam belőle:

1. Milyen jó ötlet volt már akkor is egy kis pirított mandulát keverni a grízhez.

2. Hogy a kommentekben számon kértétek, miért nem házi tésztával készült. Mert „az úgy az igazi”.

Na, kérem – most megkapjátok a házi tésztát. De előbb visszakanyarodnék a mandulához.

Szerintem valamilyen olajos maggal kötelező feldobni ezt az ételt, mert lássuk be: önmagában a gríz nem a legizgalmasabb alapanyag. A mandula – főleg barackkal – telitalálat. De ha csak dió van otthon, az is működik. A lényeg a pirítás: ettől lesz minden falat élő.
Én már nem serpenyőzök, inkább sütőben csinálom: 160°C, légkeverés, 6–8 perc. Egyenletesebb, biztosabb, nem kell ott állni felette. Most szeletelt mandulám volt itthon – egy részét félretettem a tetejére, a többit finomra daráltam, és mehetett a főtt grízbe.

Házi tészta: most megkapjátok!

✓ Pipa a mandula. Jöhet a második trükk: a házi tészta.

Nemrég volt szerencsém food stylistként dolgozni Szkaldányi András új könyvén, A fülétől a farkáig című gyönyörű kiadványon. Bár elsősorban belsőségekről szól, András elképesztő szakmai tudása miatt a könyv tele van konyhai trükkökkel is. Ilyen például a friss máj előforrázása, vagy az a tésztarecept, amit én is most használok.

A képlet pofonegyszerű:
10 dkg búzadara + 1 tojás = házi tészta.
Jól összedolgozod, alaposan begyúrod, és kész is vagy.

Viszont: ez a dara nem az a dara. A klasszik magyar búzadara helyett az olaszok ilyenkor „semola rimacinata”-t használnak – ez durumbúzából készül, sárgásabb, finomabb szemű.
(A táblázatot a különbségekkel lejjebb találod.)

A tésztát nyugodtan csinálhatod gép nélkül (a nagyanyáink se máshogy), de én most géppel gyúrtam, nyújtottam és szaggattam.
És persze nem csak grízes tésztához jó: mindenféle friss tésztaételhez bevethető. A főzési idő viszont rövid – 3–4 perc, sós, lobogó vízben. Ha többet csinálsz, szárítsd ki vagy fagyaszd le nyugodtan.

3 trükk, ha nincs tésztagéped

1. Ne spórold ki a pihentetést!
A legfontosabb lépés, amit gép nélkül sem hagyhatsz ki:
miután begyúrtad a tésztát, csomagold folpackba vagy fedd le, és legalább 30 percig pihentesd szobahőmérsékleten. Ez idő alatt a glutén szálak ellazulnak, és sokkal könnyebb lesz nyújtani – nem fog visszaugrani vagy szakadni.

2. Oszd több részre, és dolgozz adagokban
Ne próbáld meg egyben, egész gombócból kinyújtani. Vágd négy részre, és egyenként nyújtsd ki őket – így könnyebben bánsz vele, és nem fog kiszáradni, míg a többit formázod.

3. Használj nyújtófát – és figyelj a mozdulatra
Nem kell spéci tésztanyújtó: egy sima sodrófa vagy akár egy borosüveg is megteszi. A lényeg:

• középről kifelé dolgozz

• gyakran forgasd a tésztát 90 fokkal

• enyhén lisztezd közben, hogy ne ragadjon.

Barack nélkül nincs nyár

✓ Megvan a gríz. ✓ Megvan a tészta. Már csak a barack hiányzik.

Mivel őszibarackból még messze vagyunk, a sárgabarack viszont most érik, így inkább azt használtam. Tavaly a házi fagyis recepthez készítettem bodzaszörpben párolt sárgabarackot – és annyira bejött, hogy most is ez kerül mellé. A receptet megtalálod lent.

Persze eheted klasszik baracklekvárral is – ahogy jól esik.

Sőt: eheted sósan is.

Igen, sósan. Engem is meglepett. Soha nem hallottam róla, de amikor az Art Piknik színpadán főztem ezt a tésztát, valaki megkérdezte, próbáltam-e sósan. Nem, mondtam, de miért is ne? Hiszen a gríz önmagában teljesen semleges – amitől édessé válik, az a lekvár meg a porcukor. Úgyhogy lecseréltem a lekvárt kovászos uborkára, a porcukrot parmezánra – és működött.

+1: tejbegríz, felnőtt kiadásban

És ha már gríz, és ha már gyerekkor meg nyáriszünet: csináltam egy tejbegrízt is.

Tej helyett mogyoróitalt használok, mert ugyanazt adja, mint a grízes tésztánál a mandula – egy plusz réteg ízt. Sőt, ha mogyoró, akkor legyen dupla:
pirított, karamellizált törökmogyoróval szórom meg a tetejét.
(Egyébként már csinálás közben elkezdem elcsipegetni, szóval mindig többet pirítok.)

A tetejére jöhet gyümölcs: nálam most házi amaréna meggy, de a friss, magozott vagy klasszik meggybefőtt is hibátlan.

GRÍZES TÉSZTA (édesen és sósan)

4 adag

Hozzávalók:

A tésztához:

300 g durum búzadara (semola)
100 g ‘00’ típusú finomliszt
4 egész tojás

A grízhez:

2 evőkanál vaj
80 g búzadara
120 ml víz

A tetejére:

50 g szeletelt mandula
porcukor
bodzaszörpben párolt barack

Elkészítés:

1. A tésztához a búzadarát és a lisztet szórd egy keverőtálba vagy deszkára. A közepébe csinálj egy mélyedést, és ide üsd a tojásokat. Először villával kezdd el összedolgozni, majd térj át a kezedre vagy használj gépet, és gyúrd addig, amíg egy homogén, fényes tésztát nem kapsz. Ha menet közben úgy érzed, nem áll össze, adj hozzá nagyon kevés, csupán 1-2 evőkanál vizet.

2. Ha a tészta elkészült, csomagold fóliába, és pihentesd a hűtőben egy órát. Ezután tésztagéppel vagy kézzel nyújtsd vékonyra, vágj belőle szélesmetéltet, és tedd félre kicsit száradni, amíg a grízt elkészíted.

3. A grízhez a vajat olvaszd fel egy serpenyőben, majd szórd rá a búzadarát, és közepes fokozaton, rázogatva pirítsd meg néhány perc alatt. Ha már zsemleszínű, óvatosan öntsd fel a vízzel, keverd el, és főzd további 1-2 percig. Ezután tedd félre.

4. A mandulát szórd egy kisebb tepsibe, és 160 fokos, légkeveréses sütőben pirítsd 6–8 percig.

5. A friss tésztát bő, sós vízben 3–4 perc alatt főzd készre, majd szűrd le. A mandula nagyobb részét törd össze vagy daráld finomra, majd keverd a grízzel együtt a tésztához, és alaposan forgasd össze.

   A grízes tésztát tálaláskor szórd meg porcukorral, add hozzá a bodzás barackot, és szórd meg a félretett mandulaszeletekkel.

Ha a sós verziót készíted, keverj a grízhez 1–2 evőkanál reszelt parmezánt, és baracklekvár helyett tálald kovászos uborkával. Mandulára ebben az esetben nem lesz szükség.

MOGYORÓS TEJBEGRÍZ

2 adag

Read more

Emlékszem, amikor kissrác voltam, mindig ezt a tortát kértem a nagymamámtól születésnapomra. Azt szerettem benne, hogy nincs piskótája – csak egy jó vastag túrókrém az alapja, a tetején pedig friss vagy éppen konzerv gyümölcs díszeleg.

Kevés előnye van a felnőtt létnek, de az mindenképp, hogy ezt a tortát már nemcsak születésnapomra kaphatom meg, hanem bármikor elkészíthetem magamnak. A nagymamám eredeti receptje ez, csupán egy dolgot változtattam rajta. Már gyerekként is állandóan lekapartam a gyümölcs tetején lévő zselét, és félretettem, mert nem volt szimpatikus. Ez – vagyis a zselével való kapcsolatom – az elmúlt harminc évben nem sokat változott, úgyhogy én azt most is kihagyom.

Elkészítés:

1. A puha vajat keverd habosra a cukorral és a vanília kikapart magjaival – ez lesz az alapja a krémünknek. Ezután jöhetnek a tojások, egyesével, szépen dolgozd bele őket. Végül mehet hozzá a túró, és keverd simára az egészet.

2. Közben melegítsd fel a tejet, a zselatinlapokat pedig áztasd be hideg vízbe. Ha már megpuhultak, jól nyomkodd ki, majd keverd bele őket a forró tejbe, amíg teljesen feloldódnak. Ezt a keveréket öntsd hozzá a túrós masszához, és dolgozd el alaposan.

3. Most jön az összeállítás: egy 20 cm-es tortaformát vajazz ki jó alaposan. A szélét rakd körbe félbevágott eperrel – ez nemcsak szép lesz, de extra gyümölcsös is. Öntsd bele a túrós keveréket, majd tedd a hűtőbe legalább 3 órára, hogy szépen megdermedjen.

4. Amikor már stabil a torta, díszítsd a tetejét a maradék gyümölccsel, és már szeletelheted is. Jó étvágyat – és ne feledd: ez a torta, amit bármikor megérdemelsz!

Itt nincs sznobizmus, de van tudás.
Nincs sablon, de van rendszerszemlélet.

Ez a hely azoké, akik élvezettel, kreatívan, kíváncsian főznek.

Ez a konyha a tiéd is.

Az ALAPOZÓ sorozat előző részében már rendbe raktuk a hűtőt, viszont a fagyasztóról eddig nem esett szó – pedig a legtöbb háztartásban ez a kettő kéz a kézben jár, úgyhogy ideje bekukkantani a mélyhűtőbe is.

Most az ideális esetet vázolom, amikor három szekcióra osztott fagyasztóval dolgozik az ember – azaz legalább három fiók rendelkezésre áll a pakoláshoz. Ha épp új hűtő/fagyasztó vásárlásán gondolkodsz, akkor – ha a hely és a pénztárca engedi – mindenképp ilyet válassz! Irtó sok praktikus, fagyasztható étel és alapanyag van, amit érdemes otthon tartani. Főleg, ha vidéken élsz, ahol kisebb a szabadság: nem lehet csak úgy elszaladni a boltba, még szombat este nyolckor is. Ilyenkor különösen fontos, hogy előre gondolkodjunk – de ebben is segítek.

Hogyan rendezd be a fagyasztót?

Az egyik legfontosabb különbség a hűtő és a fagyasztó között, hogy míg a hűtőbe könnyen úgy pakolsz, hogy egy nyitással átlásd a tartalmát, a fagyasztóban jellemzően rakásolva, fiókokban tárolod a legtöbb dolgot. Épp ezért a rendszer kialakítása és megjegyzése különösen fontos. Én így szeretem:

Felülre (gyorsan elérhető hely): Kedvencek box
Gyakran használt ételek – például készételek, fagyasztott zöldségek vagy gyümölcsök.

Azért, hogy ha épp az imádott panírozott csirkédet keresed, ne kelljen minden alkalommal átpakolni az összes cuccot. És azért is jó, ha ezeket felül tartod, mert nem kell annyit hajlongani vagy bogarászni. Én itt tartom a zöldborsót, a reggelihez vagy smoothiehoz való fagyasztott gyümölcsöket, és (főként nyáron) a jeget vagy a fagyit is.

Középre: nyers húsok és halak

Én ezeket szeretem különválasztani a többi élelmiszertől. Plusz: imádok vadászni a közeli lejáratú, leárazott húsokra – ezekből elég sokat szoktam betárazni, így külön fiókot igényelnek.

Alulra: hosszabb távon tárolandó ételek – maradékok, fagyasztott alapanyagok

Vagy mondhatnám úgy is: minden más. A karácsonyról megmaradt töltött káposzta, alaplevek, leveles tészta vagy a kenyér. Igen, a kenyeret is lefagyasztom – és neked is érdemes lenne!

Tárolás okosan

Read more

ELKÉSZÍTÉS:

1. A tojásokat válaszd szét és a sárgáját a cukorral, a liszttel, a sütőporral, valamint a tejjel és a szódával keverd simára.

2. A fehérjét egy nagy csipet sóval verd lágy habbá, majd óvatos forgasd bele a masszába.

3. Egy nagyjából 20 centis serpenyőben olvaszd fel a vaj felét, majd amikor már habzani kezd, óvatosan öntsd bele a tészta felét.

4. Tegyél rá egy fedőt és süsd 3-4 percig, amíg kissé megszilárdul, de a teteje még puha. Ekkor tedd rá az almaszeletek felét, süsd pár percig, majd óvatosan fordítsd meg. Ezt csinálhatod úgy is, hogy egy tányért ráborítasz a tetejére, kifordítod rá a palacsintát, majd úgy vissza a serpenyőbe.

5. Jöhet újabb két-három perc sütés és egy újabb fordítás, majd tálalhatod is. Ugyanezt kell végigcsinálod a maradék tésztával is a másik palacsintához.

6. Szórd meg porcukorral va…

Read more

Read more

„Mikor lesz már valami rendes, egészséges kaja? Mindig csak a sütik meg a nasik!”

Hidd el, küldenék én olyat is — de most őszintén: kit akarsz átverni? Látom ám, milyen kontentekre kattintotok, miket lájkoltok és mentetek el igazán. Sokkal jobban lázba hoz titeket egy szelet torta, mint egy buddha bowl. És tudod mit? Tökéletesen megértem.

Amúgy meg, nem kell kétségbeesni: vasárnap jön az Alapozó sorozat következő része, amiben a fagyaztót rakjuk rendbe, és abban lesz „rendes” recept is — nem csak ilyen bűnös kis élvezet, mint ez itt.

Egyébként nem szeretek bűnként gondolni az ételekre, te se tedd. Már bánom is, hogy ezt leírtam. Tekintsd áthúzottnak! Mert nemcsak a testünk, hanem a lelkünk miatt is eszünk. Azért, mert valami FINOM. Persze az egyensúly, mint mindig, itt is fontos. Mindkét oldalon. De ha úgy hozza az alkalom, vendégek jönnek, vagy épp te mész vendégségbe, ha kell egy kis sós harapnivaló, akkor bátran durrantsd be ezeket a sajtfánkokat. Majd másnap eszel szépen, rendesen, fegyelmezetten.

Nekem ezek a puha kis pogácsák a numero uno sós kedvenceim. Még nem volt olyan, aki ne két pofára tömte volna őket, mert tényleg addiktív a cucc. De mitől? Mondom is!

Képzelj el egy olyan sós sütit, ami habkönnyű, mint egy fánk. Légies és élvezet beleharapni. Mindez jóféle francia sajttal van megküldve, borssal és szerecsendióval fűszerezve. Érted már, ugye? Dehogy! Akkor fogod igazán, ha megsütötted és megkóstoltad.

Viszont nem árulok zsákbamacskát, előre szólok: ez nem az a csak úgy lazán összedobom-recept – legalábbis elsőre nem. Fontos betartani a szabályokat, különben könnyen egy lapos, megszomorodott tésztagalacsin lesz belőle. De nyugi, pont ezért olvasod ezt, és ezért vagyok itt: hogy segítsek! Na, kezdjük!

Mi az a sajtfánk?

Ezt az elnevezést én találtam ki (legalábbis így hiszem, és így mesélem mindenkinek), mert tulajdonképpen miről is van itt szó? Egy sajttal felturbózott égetett tésztáról. És mi készül még égetett tésztából? Például az ekler fánk, a choux, vagy akár a churros is.

Aki már sütött valaha igazi ekler vagy képviselőfánkot, az tudja, hogy nem is olyan gyerekjáték ez, mert az első próbálkozást szinte mindig elrontja az ember.

Kezdjük a nevénél: égetett tészta

Az égetett tészta egy tojásos-lisztes massza, amit víz (vagy tej) és vaj felforralásával kezdünk, majd belekeverjük a lisztet, és erős keveréssel főzzük tovább (innen az „égetett” vagy „resztelt” elnevezés). Amikor kihűlt, tojásokat dolgozunk bele, majd formázzuk és sütjük.

A főzés lényege: amikor a lisztet belekevered a forró, zsiradékos folyadékba, a benne lévő keményítő zselésedik (aka: zselatinizálódik). Ez segít, hogy a tészta sűrű, formázható masszává álljon össze, amely sütés közben megtartja az alakját, nem terül el.

Jó, de meddig kell főzni?

Közepes lángon ez csak néhány perc. Amikor a folyadék forrni kezd, beleszórod a lisztet, és gyors mozdulatokkal elkevered. A tészta összeáll, gombóccá tapad (és egyre nehezebb keverni). Amikor az edény alján egy vékony, selymes filmréteg képződik (a lenti képen), már majdnem kész. Még egy percig főzd, kevergetve, és kész is vagy.

Alapszabály: inkább főzd kicsit tovább, mint túl rövid ideig — úgy nem lehet elrontani. De vigyázz, ne égesd le! Közepes vagy mérsékelt lángon dolgozz.

A gőz emel!

A tésztába nem kerül sem élesztő, sem sütőpor. A sütés során a tojásokban és a tésztában lévő nedvesség gőzzé alakul, ez emeli meg a tésztát, és ettől lesz belül üreges. Gőzképződés = térfogatnövekedés. Ez különösen fontos a képviselőfánknál (amit megtöltünk), de akár ezeket a sajtfánkokat is megtöltheted — mondjuk a sajtos roló krémjével!

A sütésnél figyelj nagyon!

A sütőt mindig melegítsd elő — itt meg aztán pláne! A magas kezdőhőmérséklet biztosítja a gyors gőzképződést. Én 200 °C-ra előmelegítem, aztán, miután betettem a fánkokat, letekerem 180 °C-ra, és így sütöm tovább.

Alul-felül sütést használok, mert ez nem szárítja ki és nem pirítja túl a tésztát. A recept hőfokai is ehhez igazodnak.

Mint a piskótánál: ne nyitogasd a sütőt! A gőz elszökik, mielőtt megszilárdulna a fánk, és akkor bizony összeeshet. Várd meg, míg aranybarna lesz, és szemmel láthatóan megszilárdul.

Én nem szoktam szárítani, de ha esetleg nem sikerült elsőre, próbáld meg így: kapcsold le a sütőt, és hagyd résnyire nyitott ajtónál bent pár percig, hogy kiszáradjanak. Ez párás környezetben különösen hasznos.

Használj sütőpapírt, így nem ragad le. Permetezhetsz egy kevés vizet is rá, így extra gőz keletkezik. Figyelj arra, hogy a fánkok megnőnek, tehát hagyj elég helyet közöttük!

Sütés után teljesen hagyd kihűlni, mielőtt dobozba tennéd őket. A tepsiről átpakolva hagyd őket rácson vagy deszkán szellőzni, különben bepuhulnak és beesnek.

Mit szórj rá?

Hagyhatod amúgy üresen is a tetejét, de tojással azért mindenképp kend le, hogy szép aranybarna legyen. Ha maradt extra sajtod, akkor reszelve mehet rá az is. Szórhatsz rá szezámmagot, egész mákot vagy nagy szemű tengeri sópelyhet (aka Maldon). Vaaagy, ami a legjobb, a karácsonyi gasztroajándékok közül a “MINDENRE”-fűszer is nagyon jól áll neki, én is most ezzel suhintottam meg.

A sajtról még ejtsünk szót

Ezt a receptet több mint 8 éve osztottam meg először, és azóta rengetegen megsütötték. A leggyakoribb hiba: rossz sajtot használnak.
Érdemes jó minőségű, kemény sajtot választani — én rendszerint gruyère-rel vagy most éppen Comté sajttal dolgozom. Az ízük intenzív és karakteres, és mivel kevés fűszer van a tésztában, a sajt adja meg a fő ízvilágot.

És hogy miért ez a cím?

A Mozinet meghívására nemrég megnéztük a Boldogok a sajtkészítők című francia filmet. Bár nem konkrétan a sajtkészítésről szól, központi szerepet kap benne az egyik legismertebb francia sajt: a Comté. Azóta is sokat gondolok a filmre — bátran ajánlom nektek is, amíg még el lehet csípni moziban.

Ne féljetek tőle, nem az a „nehezen érthető” művészfilm. Sokkal inkább egy ember- (és tehén) szagú történet, egy felnövésmese, amely a mai francia vidéki valósággal találkozik.
Ami nekem a legjobban tetszett benne: sok kérdést nyitva hagy, és ezeket mi, nézők válaszolhatjuk meg magunkban. Így válunk mi is részévé a történetnek.

Röviden a filmről:

Érett sajtok, éretlen kamaszok. A zűrös életű Totone pontosan ugyanarra vágyik, mint bármelyik vidéki francia tinédzser: felelőtlenül bulizni, motorozni és csajozni. Korlátlan szabadsága azonban egyik pillanatról a másikra véget ér, amikor egyedül marad hétéves húgával, vállán a megörökölt sajtkészítő műhellyel. A hirtelen családfővé váló Totone és barátai 30.000 euró nyeremény reményében belevágnak a lehetetlenbe: elkészíteni a tökéletes Comté sajtot. Totone-t nem tántoríthatja el a tény, hogy fogalma sincs a sajtkészítésről, vagy hogy lassan beleszeret a lányba, akitől éjszakánként a tejet lopják.

Louise Courvoisier rendezőnő a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon mutatkozott be első nagyjátékfilmjével, ahol elnyerte az Un Certain Regard szekció ifjúsági díját.

A vetítés után még egy sajtkóstolóban is részünk volt, ételpárosításokkal! Azt hittem, engem már nem lehet lenyűgözni ilyesmivel — hát, de.
Ofella Gergő, a Sajtangyal képviseletében, olyan lelkesedéssel mesélt a francia sajtokról, hogy rögtön kedvem támadt mindet megkóstolni. Biztos te is találkoztál már olyan emberrel, aki úgy beszél a hivatásáról, hogy abba te is beleszeretsz. Na, Gergő pont ilyen.

Érdemes benézned hozzájuk (Budapesten négy, Gyöngyösön egy helyszínen is megtalálod őket). A kínálatuk elképesztő — köztük egy kétéves Comtéval, ami az este abszolút sztárja volt.

SAJTFÁNK

HOZZÁVALÓK:

• 2,5 dl tej

• 10 dkg vaj

• ½ teáskanál fekete bors

• ¼ teáskanál reszelt szerecsendió

• 1 teáskanál só

• 1 teáskanál cukor

• 17 dkg finomliszt

• 10 dkg reszelt sajt (gruyére vagy comté)

• 4 tojás a tésztába + 1 tojás a tetejére

• szezámmag, minden fűszer vagy extra sajt a szóráshoz

ELKÉSZÍTÉS:

1. A tejet öntsd egy edénybe, majd add hozzá a kockára vágott vajat, a fekete borsot, a szerecsendiót, a sót és a cukrot. Az egészet forrald fel, majd amikor bugyogni kezd, add hozzá a lisztet, és keverd simára. Addig kavard az edényben a láng felett, amíg egy sűrű, krumplipüréhez hasonló masszát nem kapsz, ami elválik az edény falától.

2. Ekkor vedd le a tűzről, és add hozzá a reszelt sajtot, majd alaposan keverd el benne. Egyesével dolgozd bele a tojásokat. Eleinte úgy fog tűnni, hogy nem akarja felvenni a tészta, de kavard szorgosan, és szép homogén lesz minden egyes tojás után.

3. Ha kész, töltsd habzsákba a tésztát, és sütőpapírral bélelt tepsire nyomkodj diónyi tésztahalmokat. A tetejüket kend le felvert tojással, majd szórd meg őket felváltva szezámmaggal, sópehellyel vagy egész mákkal.

4. 180 fokos sütőben 30–35 perc alatt aranybarnára sülnek. Fontos, hogy sütés közben ne nyisd ki az ajtót, mert akkor könnyen összeeshetnek!

Viszont – mint tudjátok – nem vagyok az a feladós típus. Meg is lett a megoldás, de ne rohanjunk még ennyire előre!

Ahogy az élet számos területén, úgy a húsvéti kalácsnál is igaz, hogy több úton is el lehet jutni ugyanarra – vagy legalábbis nagyon hasonló – eredményre. Használhatsz szárított élesztőt, kelesztheted hűtőben, sütheted formában vagy megfonva.

A most következő tanácsok értelemszerűen a saját, lenti receptemhez íródtak, de sok praktika ügyesen átültethető más receptekre is.

Na nézzük akkor szép sorban, mi kell egy frankó húsvéti kalács megsütéséhez – és azt is, hogyan ne szúrd el. Előre szólok: igyekeztem MINDEN szóba jöhető hibalehetőséget összegyűjteni, így elsőre talán hosszúnak tűnhet, de ne rezelj be! Egyáltalán nem bonyolult, csak olvasd végig figyelmesen:

Nem szánsz rá elég időt

Azzal talán nem árulok el zsákbamacskát, hogy itt leginkább időre van szükség. Ezen nem nagyon lehet spórolni, úgyhogy nagypénteken vagy húsvét előtti szombaton klassz kis programnak be lehet ütemezni.

Finomlisztet használsz

Persze, a finomliszt egy szuper találmány, de ugyanúgy, ahogy nem egyféle kést használsz minden konyhai munkához, a liszteknél is érdemes speciális fajtákhoz nyúlni, ha igazán jó eredményt szeretnél. Az általános használatú finomliszt helyett ez a vajas-élesztős kelt tészta jobban szereti, ha több a lisztben a fehérje – így puhább, foszlósabb és levegősebb lesz. Két választásod van: vagy fele-fele arányban kevered a finomlisztet kenyérliszttel (azaz „felturbózod” egy kicsit), vagy kifejezetten kelt tésztákhoz való lisztet használsz.

Túl forró tejbe morzsolod az élesztőt

Ez egyenes út az élesztő kinyírásához – ne csináld, lécci! Már sokszor említettem, hogy érdemes beszerezni egy konyhai hőmérőt. (Remélem, már van is neked! Igen, tudom, jön majd a minimalista konyhafelszerelés-lista is!) A lényeg: 40 °C-nál meg kell állnod – akkor már elég langyos a tej ahhoz, hogy az élesztőgombák boldogan elinduljanak. Keverj bele egy kevés cukrot, hogy legyen mit enniük, szórj rá egy evőkanál lisztet, hogy legyen mibe kapaszkodniuk, várj 15 percet – és voilà, felfutott az élesztőd.

Nem használod a szitát

Ahogy a piskótánál, úgy a kelt tésztánál is létfontosságú a levegő. Hogyan lazíthatod már előre a tésztát? Úgy, hogy átszitálod a száraz hozzávalókat: lisztet, cukrot, sót. Egyrészt jobban összekeverednek, másrészt sok-sok levegőt juttatsz a tésztába – könnyebben és gyorsabban megkel majd.

Egész tojást használsz

Igen, tudom, van olyan recept, amely egész tojást ír, más extra sárgáját is, az enyém viszont csak a sárgáját használja. A fehérje ugyanis hajlamos keményebbé tenni a tésztát – vagyis ha csak sárgáját használsz, puhább lesz a végeredmény. Ezt akarjuk? Persze, hogy ezt! Csak a sárgája menjen bele!

Lusta és/vagy türelmetlen vagy

Nyugi, én is lusta vagyok – nem tagadom –, de pont ezért szereztem be egy álló konyhai robotgépet, hogy ne nekem kelljen 15 percig kézzel dagasztani. Ennyi munka és gyurmázás viszont kell, hogy kialakuljon a gluténszerkezet, és szép, homogén, fényes tésztát kapj.

Még mindig lusta és/vagy türelmetlen vagy

Begyúrtad a tésztát, egy órát kelesztetted, és most szemre akarod elosztani? Ne már! Vedd elő a mérleget, mérd le az egész tészta súlyát, oszd el annyival, ahány szálból szeretnél fonni, és porciózd ki a mérlegen rendesen. Így lesznek igazán egyenletes szálaid. Kézzel kígyóztatás helyett pedig idén én is tanultam egy jobbat: nyújtsd ki a tésztagombócot sodrófával hosszúkás téglalappá, majd a hosszabbik oldalán feltekerve formázz belőle egy hosszú szálat. Sokkal szebb lesz a felülete, és nem jelennek meg azok a hosszanti csíkok sem a tészta megerőszakolásától – plusz még levegősebb is lesz a hajtogatás miatt.

Csak egyszer kened le tojással

Pedig kétszer kellene! Miután megfontad, megkened egyszer – ez eddig oké. Ez azért is fontos, mert a kalácsot nem letakarva, hanem szabadon hagyjuk kelni, és különben kiszáradna a teteje. Ahhoz viszont, hogy szép, aranybarna legyen, még közvetlenül sütés előtt is át kell kenni tojással. Ügyelj rá, hogy MINDENHOL be legyen kenve, különösen a fonások illesztésénél! Szilikon ecset helyett használj tollból vagy szőrből készült kenőecsetet, mert ezekkel sokkal szebben lehet bevonni a tésztát.

Nem keleszted meg eléggé

Na ez a legtipikusabb hiba, amit én is számtalanszor elkövettem! Megvan az a kalács, ami nyersen még szépen nézett ki, de sütés után szétfeszül, szétreped, és a végén egy amorf dundi Barbapapát veszel ki a sütőből? Ez azért van, mert nem volt eléggé megkelve a tésztád. Én is sokáig nem jöttem rá, mi a baj. Aztán egy videóban láttam, hogy a fickó az ujjával nyomkodta meg a tésztát: ha azonnal visszaugrik, még keletlen; ha benne marad a nyom és nem jön vissza, akkor túlkelt. A jól megkelt tészta viszont finoman visszarúgja magát. Szerintem a sütés előtti utolsó kelesztés legyen legalább 50 perc, de inkább egy óra – persze ez függ a szobahőmérséklettől is. 20-22 °C esetén nagyjából ez az ideális idő.

Nem jól állítod be a sütőt

A légkeveréses funkciót szinte soha nem használom (de erről majd máskor írok bővebben). Sütni mindig alul-felül sütéssel szoktam, ezt is így készítettem. Az ok egyszerű: a légkeverés szárít és gyorsan barnít, így a külseje hamarabb elkészül, mint a belseje. Ennek a kalácsnak az tesz jót, ha 200 fokra előmelegített sütőbe teszed 10 percre, majd 180 fokra visszaveszed, és további 30-35 percig sütöd. Ennyi idő alatt a közepe is biztosan átsül, és szép piros lesz a teteje.

Innen már nincs más dolgod, mint kivárni, hogy kihűljön, majd a maradékot jól záródó műanyag zacskóban tárolni – így napokkal később is finom marad. Aztán jöhet belőle édes bundáskalács vagy melegszendvics is.

Ezzel jövök legközelebb, addig is: kísérletezz bátran, koszold össze a konyhát – az élet túl rövid az unalmas ízekhez!

Dávid

HOZZÁVALÓK:

• 2,5 dl tej

• 2 dkg élesztő

• 5 dkg porcukor

• 50 dkg kelt tészta süteményliszt (vagy fele-fele arányban finomliszt és fehér kenyérliszt)

• 10 g só

• 2 db tojássárgája

• 5 dkg puha vaj

• 1 egész tojás a kenéshez

ELKÉSZÍTÉS:

1. A tejet egy kisebb edényben langyosítsd meg – kb. 40 °C-os legyen. Keverd hozzá a porcukor felét, majd morzsold bele az élesztőt. A tetejére szórj egy evőkanállal a lisztből, takard le konyharuhával, és hagyd 15 percig felfutni.

2. Közben szitáld a maradék lisztet, a porcukrot és a sót egy keverőtálba.

3. Ha felfutott az élesztő, öntsd a lisztes keverékhez, majd add hozzá a tojássárgákat is.

4. Kezdd el kidagasztani, és amikor a tészta már kezd összeállni, 3–4 részletben add hozzá a puha vajat. Mindig csak akkor add hozzá a következő adagot, ha az előzőt már teljesen felvette a tészta.

5. Miután az összes vaj belekerült, dagaszd tovább még 10–15 percig. Ez természetesen géppel is végezhető.

6. Ha kész a dagasztás, tedd a tésztát egy tálba, takard le fóliával vagy fürdősapkával, majd borítsd be egy konyharuhával. Hagyd kelni egy órán át.

7. A megkelt tésztát gyúrd át, mérd le a súlyát, és oszd annyi részre, ahány szálból szeretnél fonni.

8. A kiadagolt tésztadarabokból formázz gombócokat, majd letakarva pihentesd őket 15 percig – így könnyebb lesz kinyújtani.

9. Fogj egy nyújtófát, és a gombócokat egyesével nyújtsd hosszúkás formára. Hatos fonásnál kb. 30 cm-es hossz ideális. Ha hosszú, lapos tésztacsíkot kaptál, a hosszabb oldalától indulva tekerd fel jó szorosan, és a végét alaposan csípd össze és dolgozd el.

10. Miután az összes tésztaszálat megformáztad, jöhet a fonás. A végeket jól zárd le, majd a kész fonatot óvatosan hengergesd meg, hogy szép formás legyen.

11. Tedd a megfont kalácsot sütőpapírral bélelt tepsire, és alaposan – de tényleg mindenhol! – kend meg felvert tojással.

12. Hagyd kelni legalább 50 percet, de egy óra a biztos.

13. Közben melegítsd elő a sütőt alul-felül sütésre 200 °C-ra.

14. A megkelt kalácsot tedd a sütő középső rácsára. 10 perc után csökkentsd a hőmérsékletet 180 °C-ra, és süsd további 30–35 percig. A sütés felénél fordítsd meg a tepsit, hogy minden oldala egyenletesen süljön.

15. Ha kész, szép aranybarna, vedd ki, és szeletelés előtt hagyd teljesen kihűlni!