Főtt kukorica és mac and cheese
...meg egy kis házi popcorn!
Először is nagyon köszönöm, hogy ilyen sokan döntöttetek úgy, velem tartotok az ‘Ízekre szedve’ sorozatban, és hogy ennyien szeretnétek még jobb szakáccsá válni! Ígérem, mindent megteszek, hogy ez így legyen!
Azoknak pedig külön köszönöm, akik a támogatói tagságot választották, hiszen nélkülük nem működhetne a klub.
Egyelőre még a bőség zavarával küzdök, rengeteg a téma a fejemben és az új rendszert még nekem is tanulnom kell, úgyhogy a héten több témában is érkezik hozzátok levél, köztük olyan is, amit az ingyenes tagsággal is teljes egészében, recepttel együtt olvashattok.
Most azonban még igenis nyár van és nem is vagyok hajlandó még elbúcsúztatni. Inkább élvezzük ki amíg lehet és mai levelem témája is az egyik nyári klasszikus körül forog.
Ezért készülök egy meglepetéssel is a jövő hétre, ami a szeptemberi újrakezdésben remélem nagy segítség lesz! Úgyhogy addig is, maradj éhes a finom falatokra és az új ötletekre, és ne félj összekoszolni a konyhád, mert az élet túl rövid az unalmas kajákhoz!
Csók,
Dávid
Akik régóta követnek, talán emlékeznek rá, hogy megosztottam már a (szerintem) legjobb módszert a kukorica főzésére. Viszont ez korábban konkrét receptként leírva nem szerepelt sehol, pedig abszolút megérdemli, hogy helye legyen a gyűjteményben, már csak azért is, hogy ne kelljen minden évben kutakodni utána.
Egyébként sokszor azért is írok le egy-egy receptet, hogy én magam is emlékezzek rá és szezonról-szezonra elővegyem. Mivel tényleg sokat főzök és kísérletezem, ezért számtalan étel megfordul a konyhámban és nem egyszer jártam már úgy, hogy valamiről megfeledkeztem és aztán csak egy fotó emlékeztetett rá, hogy “Basszus, tényleg! ezt is főztem és milyen jó volt!”. De arra már nem emlékeztem, hogy pontosan hogyan is készítettem.
Biztos vagyok benne, hogy már te is jártál így, hogy megfőztél valamit, kipróbáltál egy új receptet, de később már bántad, hogy még akkor nem mentetted el vagy nem írtad le a pontos receptjét. Mert utólag nem könnyű visszaemlékezni, honnan is volt végül az a befutó recept vagy éppen mi volt az az apró változtatás, ami miatt emlékezetes maradt az az étel.
Ennek elkerülésére (és ez a tanácsom neked is) én beszereztem egy egészen kicsi noteszt, amit a konyhafiókban tartok és főzés közben rögtön leírom a hozzávalókat és az alap lépéseket. Pont ezért fel is kell rá készülni, hogy idővel pecsétes és kicsit viseltes lesz, szóval egy olyan füzetet érdemes befogni, amit nem sajnálsz. Ebbe a noteszbe nem dolgozom ki tökéletesen a receptet, csak vázlatosan leírom, de ez a mankó pont elég ahhoz, hogy később újra tudjam főzni. Utána vagy megírom digitálisan vagy pedig régi nagy vágyam, hogy egyszer nekikezdjek egy szép, klasszikus receptfüzetnek, mint ami a nagymámnak is van, hogy így őrizzem tovább.
10 perc és ennyi elég
Na de térjünk most vissza a kukoricára! Egyszerűnek tűnik a feladat (amúgy az is), hiszen csak meg kell főzni egy cső kukoricát. Mégis számtalan recept és elkészítési mód létezik hozzá. Van, aki kuktába teszi, van, aki grillezi, van, aki még előtte sóz és van, aki nem. Nem is nyitnám ki ezt a vitát, mert megint túl hosszúra nyúlik ez a levelem, úgyhogy mondom a lényeget.
Nekem az vált be a legjobban, hogy fogom, a kukorica héját leszedem és egy nagyobb edény aljára fektetem. Ügyelek rá, hogy a “hajából” viszont minél kevesebb, azaz lehetőleg semmi ne kerüljön bele és ne is maradjon a csövön. Aztán fogom, félbevágom csöveket. Egész egyszerűen csak azért, mert így jobban elférnek az edényben. Felöntöm fele-fele arányban tejjel és vízzel, de csak annyira, hogy félig ellepje a kukoricát. Megsózom, a csövek tetejére teszek egy-egy vékony szelet vajat és fedő alatt, forrástól számítva 5 percig főzöm. Ezután megfordítom, jöhet még öt perc főzés és kész.
A vaj szépen beleolvad a kukoricaszemekbe és jól ízesíti. Persze az egésznél alapfeltétel a jó kukorica, máskülönben nem lehet elrontani.
Őrültség lenne!
Na kérem és pont így főztem meg a legutóbbi alkalommal is, aztán ahogy öntöttem volna ki a főzés után az egészből a levet, eszembe jutott, hogy mekkora marhaságot csinálok. Miért is önteném ki? Miért ne használnám fel ezt az ízes levet valami más ételhez? Benne a tej, vaj, a kukorica zamata, őrültség lenne kidobni.
Sok ötlet megfordult a fejemben, de végül a mac and cheese-t sehogy se tudtam kiverni belőle. Úgyhogy végül ez lett. Szigorúan csak a tűzhelyen és nem a sütőben készítve, tekintettel a nyári kondíciókra.
A sajtszószba, hogy igazán gazdag legyen, krémsajtot kevertem egy érlelt tehénsajt mellett. Ez utóbbit, miután lereszeltem, összekevertem egy kevés kukoricakeményítővel, mert így együtt a mártáshoz adva nem lesz csomós, cserébe szépen besűrűsíti.
És nem csak a főzőlevet használtam fel hozzá, hanem a maradék főtt kukoricát is, amiből egy misoval ízesített feltétet főztem és ezt kanalaztuk a tészta tetejére. Tényleg nagyon klassz kis nyári verziója ez a sajtos tésztának, remélem kipróbálod, amíg tart a szezon!
Egy ráadás: popcorn házilag
És ha már kukorica, meg sajt, akkor nem bírom ki, hogy ne dobjam be a házi popcornreceptemet is. Mivel mikrohullámú sütőnk nincs, a bolti mikros popcorn eleve kilőve nálunk, ezért eddig ezt is a tűzhelyen, edényben csináltam. Pár hete viszont felfedeztem, hogy air fryerben még egyszerűbb a sztori!
Fogod, a kukoricaszemeket (amit pl. a DM-ben biztosan be tudsz szerezni), megspricceled olajjal. Próbáltam azt is, hogy tisztított vajjal keverem össze, de az még így is elfüstölt a gépben, úgyhogy mindenképp magas hőmérsékleten használatos olajat válassz (olíva ezért kilőve). Létezik kifejezetten air fryerhez ajánlott olajos spray is, de a napraforgóolaj is tökéletes. Szóval, ha összekeverted, akkor fogod, beleöntöd a gépbe, aztán 200 fokon adsz neki 7 percet és kész a tökéletes házi popcorn. (Tűzhelyen, közepes lángon kevés olajon egy nagy edényben lefedve is készíthető, de olyankor érdemes ott állni és szemmel tartani és néha rázogatni.)
De hogy lesz ez sajtos? Úgy, hogy fogtam két evőkanál sörélesztő pelyhet, azaz a vegán sajtimitátort, és finomra daráltam, majd elkevertem vöröshagyma granulátummal és sóval. Aki még nem próbálta: a sörélesztő pehely íze nagyon hasonló a cheddar sajtéhoz, ezért használja sok növényi alapú recept sajtpótlónak. A kész popcornt, hogy jól ráragadjon a fűszer, finoman lefújtam megint olajjal (itt már lehetne olvasztott vajjal is megküldeni) és megszórtam ezzel a keverékkel. Szerintem zseni! És ha nem vajazol, akkor még vegán is! A másik kukoricához jól passzoló fűszerkeverék ez a képen is látható ‘Tajín’, ami mexikói, így nem összekeverendő a közel-keleti ‘tajine’-nal. Szóval ez egy chili, lime, só hármasból álló fűszerkeverék, ami a kukorica mellett a gyümölcsök nagy barátja is. Komolyan, próbáld ki azt is!
FŐTT KUKORICA
6 adag
