Hiányzol!

Szerelmes levél. Tőlem. Neked. Kézirattal, a közös jövőnkkel és a távkapcsolatunk végével.

Drága Feliratkozó!

Hiányzol.

Az utóbbi napokban mérhetetlen hiányod öntött el. Tudom, ez furán hangzik tőlem, főleg úgy, hogy közben hetekig hallgattam. Eltűntem. Nem írtam. Nem főztem neked semmit. Még egy morzsányi recept sem csusszant át a postaládádon. És tudod mit? Bűntudatom van. Komolyan.

Át kellett gondolnom a kapcsolatunkat. Mert ez így nem mehet tovább. Túl sokat akartam adni, és végül… alig adtam valamit. A maximalizmus csapdájában ragadtam, és közben pont azt vesztettem szem elől, amiért az egészet elkezdtem: az örömöt, a közvetlenséget, a valódi ízeket és téged.

Szóval hoztam egy döntést: visszatérek a gyökerekhez.

Az Ízekre szedve nekem sosem csak egy „hírlevél” volt (és mától nem is nevezem többé annak – ki is tiltom a szót a konyhából). Mert én nem híreket küldök. Én leveleket írok. Szerelmes leveleket. Neked. Olyanokat, amikben ott van a szívem, a lelkem, meg néha egy kis fokhagyma is.

És hogy mi történt velem az elmúlt hetekben? Leadtam az Ízekre szedve első könyvének kéziratát. (Ez az a pont, ahol ha lenne zene, most megszólalna valami drámai nagyzenekar vagy legalább egy csengettyű.)

Lesznek még visszabóklászó korrektúrák, főzések, fotózások, tördelések, nyomdaszag, meg persze sok izgulás is. És én ebbe téged is be foglak avatni: mutatok majd részleteket, kulisszatitkokat, ki fogom kérni a véleményedet, ötleteidet, és talán együtt is formáljuk tovább ezt a könyvet.

Na de most, hogy már ilyen szépen újra egymásra találtunk, hadd osszak meg még pár dolgot, amiket jó ideje szeretnék elmondani, csak eddig nem volt meg a megfelelő pillanat. (Most meg, ugye, minden érzelmi húrt megpendítettem, szóval hajrá.)

Mire is számíthatsz a következő hetekben?

Először is:

Elkezdtem szépen lassan átköltöztetni a korábbi weboldalam receptjeit az Ízekre szedve felületre. Ez azt jelenti, hogy hamarosan minden régi receptem itt lesz elérhető – egy helyen, jól kereshetően, rendezve, frissen vasalt köntösben. Igen, az a „de hol is volt az a cukkinis izé?” típusú keresések kora véget ér. Végre. Valamint van nekem egy titkos kis mappám a gépen, aminek tényleg ez a neve: “Kallódó receptek”. Ez tele van olyan anyagokkal, amiket már megfőztem, lefotóztam, megszerkesztettem, sőt néha még meg is írtam… csak aztán valamiért soha nem kerültek ki sehova. Szégyen. De most jön a jó hír: megnyitom előtted ezt a mappámat és szép sorban ezek is fel fognak kerülni az oldalra. Ebből az első recept ennek a hírlevélnek a végére.

Másodszor:

Összeraktam egy egészen konkrét tematikát azzal kapcsolatban, amit szeretnék átadni – sőt, kapaszkodj meg, ezt a tematikát egészen év végéig előreterveztem. Igen, tényleg decemberig. Nem tudom, mikor fordult ennyire komolyra köztünk ez a kapcsolat, de úgy tűnik, hosszú távra tervezek. Remélem te is! Mostantól minden pénteken ott leszek a postaládádban egy friss levéllel. Olyan lesz ez, mint egy heti közös főzőtanfolyam – csak lisztes kezek és elmosatlan edények nélkül. Bár azokból úgyis jut mindenkinek.

Harmadszor:

Nem véletlenül hívom ezt az egészet klubnak. Nem azért, mert jól hangzik (bár amúgy tényleg), hanem mert szeretném, hogy ez ne csak távkapcsolat legyen közöttünk, hogy végre ne csak a képernyőn keresztül nézzünk egymásra, hanem élőben is láthassalak. Már szervezem is az első eseményt szeptemberre, ahol nemcsak eszünk-iszunk, hanem tanulunk is valamit. És ígérem, izgalmas lesz, imádni fogod!

Negyedszer:

Visszakanyarodva a könyvhöz, az Ízekre szedve már az indulásakor sem pusztán egy online térnek indult. Már akkor ott volt a fejemben a gondolat, hogy lesznek hozzá nyomtatott kiadványok is. Az éves tagok tuti ajándékba kapják majd, a havi előfizetőknek pedig egy külön ajándékkal vagy kedvezménnyel szeretnék kedveskedni. A részleteket még csiszolom, de ez lesz a köszönetem azért, hogy velem maradtál ebben a hosszabb szünetben is. Ja és nem véletlenül mondtam, hogy “első” könyv, mert ez bizony egy sorozat nyitánya.

És ha már teljes őszinteség

Hadd osszak meg még valamit, egy utolsó, személyes gondolatot: piszok nehéz műfajt választottam. Amikor belevágtam az Ízekre szedve klubba, magam sem sejtettem, mivel jár majd.

Nem panaszkodom – tényleg nem –, de szeretném, ha látnád, mi történik a kulisszák mögött. Igyekszem a lehetőségeimhez mérten ügyesen lavírozni ebben a labirintusban, de azt muszáj elárulnom, hogy tök egyedül bolyongok a sorok között, és nem mindig találom meg a kijáratot. Van, hogy csak keringek, keresem az utat, de mindig próbálkozom. Újra és újra. És ilyenkor óriási erőt ad, amikor a visszajelzésedet olvasom.

Hogy szereted, amit csinálok. Hogy kipróbáltad a receptemet. Hogy jól érezted magad a workshopomon. Hogy csak úgy odamondod az utcán: “nagyon bírom, amit csinálsz.” Kívülről talán úgy tűnhet, hogy főzőcskézek, fotózgatok, jókat eszem, meg önmegvalósítok, ami részben igaz is – de mellette ott van a többi: a tervezés, az ötletelés, a kísérletezés, a rutin kialakítása, a projekt finanszírozása. És akkor még nem beszéltem a vállalkozás összes adminisztrációs nyűgéről, meg arról, hogy egyedül vagyok a fedélzeten.

Szóval köszi, ha te is itt vagy. Hogy olvasol. Hogy néha visszaírsz.

Egyedül vagyok, de nem érzem magam egyedül, mert tudom, hogy ott vagy a sorok mögött.

Most már én is itt vagyok. Péntekenként pedig megírom neked, amit csak lehet –
és néha azt is, amit nem muszáj.

Addig is, ha van kedved, írd meg, szerinted mi lehet ennek az új könyvnek a témája, vagy mit olvasnál tőlem itt legközelebb. Lehet ez recept, sztori, gondolat – minden visszajelzés arany.

Szeretettel,
a te Dávidod

Meggyes-mandulás piskóta

15x30 centis tepsihez

Na jó, nem vicceltem a „kallódó receptek” mappával – ezt sütit például még tavaly nyáron sütöttem és fotóztam le neked. Azóta szépen eltelt egy újabb meggyszezon, én meg csak most jutottam el oda, hogy megosszam veled. Tudom, béna vagyok.

De van egy jó hírem: bármikor megsütheted, mert meggybefőttből is tökéletesen működik! Ráadásul így a magozással járó piros-konyhás káoszt is megspóroltam neked. Szóval... szívesen!

Ez a piskótarecept minden gyümölccsel működik és piszok egyszerű. Úgy hívják: egyensúly. Sokszor láttam leírva: egyensúly pite, de sokáig nem értettem amúgy, mit is jelent ez. Azt hittem, hogy a tested egyensúlya, meg a kalóriáké, meg a bélflóra – szóval hogy ilyen egészséges süti ez. Aztán rá kellett jönnöm, hogy az ALAPANYAGOK vannak egyensúlyban. Én balga…

Szóval ez az egyensúly azt jelenti, hogy a vaj, a cukor és a liszt pontosan egyenlő arányban kerül bele, és ettől lesz mindig puha, szaftos, megbízhatóan jó a piskóta. Én annyit szoktam csalni, hogy teszek bele még két evőkanál olajat, mert ettől extra ruganyos lesz. És hogy legyen benne egy kis textúrajáték is, a tetejére ropogós mandularéteg kerül, ami épp az a kis extra, ami elfeledteti, hogy ez valaha egy retró meggyes piskóta volt, és simán elférne egy specialty kávézó süteményespultjában is.

A piskótához:

• 170 g puha vaj

• 200 g porcukor

• 5 db tojás

• 30 g olaj

• 1 nagy csipet só

• 200 g finomliszt

• 2 teáskanál sütőpor

• 350 g magozott meggy

• 1 púpos evőkanál liszt (a meggyhez)

A ropogós morzsához: