Második felvonás: 7 ehető (és nem unalmas) gasztroajándék karácsonyra
Egy levélbe nem fért bele, úgyhogy jön a második kör az idei ehető ajándékötletekkel.
4. HÁZI KARAMELLIZÁLT FEHÉRCSOKI FEKETE SZEZÁMMAL ÉS MALDON SÓVAL
Talán többen tudjátok rólam, hogy klasszikus a csokoládét nem annyira szeretem. Mindegy, hogy ét- vagy tej, nem az én barátom. Cserébe a fehércsokival csípjük egymást, hát még a karamellizált fehércsokival. Ez utóbbit nem könnyű beszerezni, megcsinálni viszont annál inkább. A kulcs - és tényleg fogadd meg a tanácsot, máskülönben tényleg nem lesz jó az állaga - a jó minőségű fehércsoki! Olyan 30% körüli kakaóvajtartalommal. Amúgy pluszban ízesíteni sem kell, felhasználásában meg megegyezik bármilyen másik csokival: törsz belőle, beszopogatod, vagy épp ezzel csinálod a kedvenc csokis sütid vagy kekszedet. Ez a szezámos-sós verzió ötletét egyébként a chocoMe egyik édességéből kölcsönöztem.
Hozzávalók:
200 g fehércsoki
1 teáskanál fekete szezámmag
1 teáskanál maldon só (lehet füstölt is)
Elkészítés:
A fehércsokit darabold fel, majd tedd sütőpapírral bélelt tepsire.
A sütőt állítsd 110 fokra (alul-felül sütésre, ne légkeverésre), majd tedd be a tepsit.
15 percenként keverd át. Ne ijedj meg, ha az elején szétesik és darabos lesz a csoki. Ahogy melegíted tovább, szépen fel fog olvadni és megkaramellizálódik benne a cukor.
1-1,5 óra kell neki, de a színt te lövöd be, attól függően, mennyire sötéten szeretnéd.
Ha kész, egy kisebb tepsit bélelj ki szintén sütőpapírral.
A karamellizált csokit öntsd egy kancsóba, botmixerrel turmixold össze, majd öntsd a sütőpapírral bélelt kis tepsire.
Szórd meg a szezámmaggal és a sóval, hagyd szobahőmérsékleten kihűlni.
5. RAYU
Egészen biztos, hogy ez az én kedvencem a listából! Idén “véletlenül” vettem egy üveg japán csilimorzsát és beleszerettem. Azért mondom, hogy véletlenül, mert bár nem azzal a céllal mentem be az üzletbe, hogy megvegyem, de le volt árazva, így bedobtam a kosaramba. Első kanalazásnál tudtam, hogy egymásnak vagyunk teremtve. Se nem túl csípős, se nem túl fűszeres, se nem túl sós, pont tökéletes. Cserébe annyira komplex és abbahagyhatatlanul finom az íze, hogy ismerek olyat, aki amióta adtam neki egy üveggel, tényleg mindenre ezt locsolja: tojásra, levesbe, tésztára. És jól is teszi, mert tényleg egy ízbomba.
Hozzávalók:
250 ml napraforgóolaj
100 ml szezámolaj
35 g fokhagyma, vékony csíkokra vágva
2 evőkanál szezámmag
2 evőkanál gochugaru
2 evőkanál pirított hagyma
20 g gyömbér, apróra kockázva
3 g MSG
1 teáskanál cukor
1 teáskanál só
20 g szójaszósz
Elkészítés:
A két olajat hevítsd fel 140 fokra, majd tedd bele a felszeletelt fokhagymát és pirítsd aranybarnára.
A szójaszósz kivételével az összes többi hozzávalót öntsd egy nagy, hőálló tálba, majd öntsd rá a forró olajat és keverd el benne.
Legvégül add hozzá a szójaszószt is, és hagyd kihűlni.
6. CITROMPOWER
Nem tudtam még eldönteni, hogy nevezzem el őt, mert mindegyik illik rá: “citrompótló”, “cukorban eltett citrom”, “teaízesítő”, “instant limonádé”. A lényeg, hogy veszel egy adag bio citromot (a legjobb, ha magyar, bio Meyer citromból csinálod, ahogy én is), jó vékonyra felszeleteled, aztán cukorral elkevered és állni hagyod. Az egészből egy citromos-szirupos “befőtt” lesz a végén. Hogy egy kicsit izgalmasabb és náthaűző legyen, én tettem most bele szeletelt gyömbért is (ebből is létezik magyar bio változat), és marha jól tettem. Ha kész, egy kanállal a teádba pakolsz, limonádét csinálsz belőle, vagy a túrós palacsinta töltelékét felpimpeled vele.
Hozzávalók:
3 db bio citrom
Hüvelykujjnyi bio gyömbér
Cukor
1 csipet só
Elkészítés:
Citromból a legjobb, ha bio Meyer citromot használsz. Sokkal aromásabb, kevésbé savanyú, és nagyon illatos, valamint gyönyörű narancsba hajló sárga színű.
Olyan vékonyra karikázd fel, amilyen vékonyra csak tudod. A magokat szedd ki belőle.
A gyömbért hámozd meg, majd ugyanígy, nagyon vékonyra vágd fel.
Tedd egy tálba a gyömbért és a citromot, mérd le a súlyát, és a súlyával megegyező mennyiségű cukrot keverj hozzá.
Kézzel alaposan dolgozd össze, majd hagyd fél órát állni.
Töltsd sterilizált, jól zárható üvegbe. Ha marad hely az üvegben, töltsd fel még cukorral.
Zárd le, hagyd a konyhapulton állni két napot, majd ha teljesen felolvadt benne a cukor és áttetsző sziruppá vált, tedd a hűtőbe, ahol hetekig eláll.
7. ALMAKARAMELL
RIP almakaramell, mert ezt pont tegnap pakolás közben levertem a polcról, szóval most újra meg kell csinálnom. Nem egy nagy kaland mondjuk, mert fogsz legalább két liter 100%-os almalevet, felteszed főni, és elforralod belőle a víz jelentős részét. Ami aztán marad az edényben, egy sűrű, karamellizált, gyümölcsös, kicsit savanykás szósz, amit akárcsak egy klasszikus karamellöntetet használhatsz. Én most asszem miso-lázban égek, úgyhogy nyilván ebbe is tettem egy keveset, de elhagyható vagy sima sóval is helyettesíthető.
Hozzávalók:
2 liter almalé
1 teáskanál fehér miso paszta (elhagyható)
Elkészítés:
Öntsd az almalevet egy széles szájú lábasba (így nagyobb felületen tud belőle párologni a víz), add hozzá a miso pasztát, majd nagy lángon kezdd el forralni. Vigyázz, hogy ne fusson ki.
Amikor látod, hogy elkezd sziruposodni, szép fokozatosan vedd vissza a lángot, és addig főzd, amíg karamellszósz-állaga nem lesz.
Ekkor töltsd sterilizált üvegbe, zárd le és hagyd kihűlni.
Hűtőben hetekig eláll.